A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
is, főleg az újabb íróknál. Hazai nyelvünkön talán leggyakoribb az Oltáriszentség elnevezés, amellyel különben már Szent Ágoston irataiban is találkozunk, és amely elé,nagyon is megokoltan, a "legméltóságosabb", vagy "legfölségesebb" jelzőt szoktuk tenni. Végül, midőn az oltáriszentségi Jézus a haldokló keresztény ajkára, szívébe száll, viatikum, vagyis szent útravaló a neve, mert ilyenkor az a célja, hivatása, hogy az örökkévalóság kapujában várakozó lelket bevezesse a boldogabb hazába. Alapítása Az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulásukat a zsidók a húsvéti ünnepekkel ülték meg minden évben. Az ünneplés nisán hó 14-én este kezdődött és 21-e estéjén fejeződött be. 14-e a készület napja volt. A házban összegyűjtötték az összes kovásszal készült táplálékot s este 6 óra tájt elégették. Egyben elkészítették a kovásztalan kenyeret, amelyet az egész ünnepi héten használniuk kellett. Ezért nevezték a húsvétot a kovásztalanok ünnepének. Ugyancsak 14-én délután 3 és 6 óra között minden család, illetőleg, ha annak kevés tagja volt, a meghitt vendégekből kialakuló, 10- 20 személyből álló pascha-társaság számára a templomban leölték, feláldozták az egyéves, hibátlan, hím bárányt, vagy kecskebakot. Otthon - minden csonttörés nélkül - megsütötték és két gránátfa-pálcával keresztben átszúrták. Mindez megrendítő jelképe volt Krisztus keresztáldozatának, amellyel az emberiséget kiszabadította a sátán rabszolgaságából. Mikor a templomban feláldozzák a húsvéti bá- ránykákat, 0 a keresztfán fog függeni, s feláldozza értünk életét Atyjának, engesztelő áldozatul. Feláldozása előtt meg akarta azonban tartani a szokásos ünnepi előkészületeket, és azért egy nappal előbbre tette a húsvéti vacsorát, amelyet Utolsó Vacsora néven tisztelünk. Miután elfogyasztotta apostolaival apusztai vándorlásra emlékeztető keserű füveket és a kovásztalan kenyeret, a húsvéti bárányt és közben a vízzel elegyített borral telt kelyhet többször megízlelte, eljött az ideje, hogy legnagyobb szeretetművét végrehajtsa. Megrendítő módon készítette elő erre apostolainak lelkét. Ő, a Mester, az Isten Fia, apostolainak lábaihoz térdel, és tiltakozásuk ellenére megmossa és megtörli azokat. Utána megmagyarázza nekik ennek értelmét: "Megértettétek, mit tettem vteletek? Ti Mesternek és Urnák hívtok engem. Jól teszitek: az vagyok. Ha tehát én, az Ur és ALAPÍTÁSA 77 T
