A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

78 Mester, megmostam lábatokat, nektek is mosnotok kell egymás lá­bát. Példát adtam nektek: Amint én tettem veletek, ti is úgy tegye­tek. Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött küldőjénél. Boldogok vagytok, ha megértitek ezt és így tesztek. " (János 13, 12-16.) Utána minden eddigi szokástól eltérő módon folytatta az étkezést: "jézus kenyeret vett a kezébe, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta tanítványainak: "Vegyétek, egyétek, ez az én tes­tem!" Azután fogta a kelyhet, hálát adott és ezekkel a szavakkal ad­ta nekik: "Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az Új­szövetségé, amelyet sokakért kiontok a bűnök bocsánatára. " (Máté 26, 26-28. Márk 14, 22-24. Lukács 22, 19-20. Szent János apostol nem ismétli el az Oltáriszentség alapítását, bizonyára azért, mert amikor ő evangéliumát írta, közismert volt ez,a három másik evan­géliumból, és az oltárnál számtalan helyen naponként ismételték már az Úr Jézus szavait.) Vegyétek, egyétek, ez az én testem! Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem! - Az első pillanatra megdöbbentenek minket ezek a szavak. Hihetetlennek hangzanak. De azután, ha elfogulatla­nul fontolgatjuk a dolgot, csakhamar úgy látjuk, úgy érezzük,hogy Jézus csodálatos ajándéka nagyszerű összhangban van az ember leg­bensőbb igényével. Hiszen még az ember is megteszi, hogy testével és vérével táplálja azt, akit igazán szeret. Nemde szóról szóra ezt teszi az anya, szíve alatt hordott magzatával, és annak megszületése után is, mikor az anyatejjel továbbtáplálja őt?! Mennyivel érthetőbb akkor, hogy Isten, aki csodálatos módon saját életében részesített minket, most nemkevésbé csodálatos módon gondoskodik istengyer­meki életünk fenntartásáról, kifejlesztéséről! Hiszen Isten irántunk való szeretető messze felülmúlja a leggyengédebb, legáldozatosabb anyai szeretetet is! SO, aki az eget és földet teremtette, miért ne lenne képes egy újabb csodára, amely képzeletünket ugyan teljesen felülmúlja, de értelmünkkel egyáltalán nem ellenkezik. Es minthogy Istent testi szemeinkkel nem láthatjuk, miért ne adhatná magát ne­künk oly alakban, amely az ő láthatatlan jelenlétének látható jele?! Erről a csodatevő isteni szeretetről tanúskodik az a gyönyörű bú­csúbeszéd is, amely az utolsó vacsorát követi. Az utolsó vacsora helye a mai napig is biztosan ismeretes. Sión hegyének délnyugati oldalán állt a ház, amelyben azúr Jézus elfo­gyasztotta azt tanítványaival, és ahol számunkra megalapította az Oltáriszentséget. AZ ÉGBŐLSZÁLLOTT KENYÉR

Next

/
Thumbnails
Contents