A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
’Vegyétek és egyétek, ez az én testem." (Máté 26, 26.) Az Egbőlszállott Kenyér MÁR HELYZETÉBŐL is látszik, hogy az Oltáriszentség központi helyet foglal el a szentségek sorában. Ez a szentség táplálja a "vízből és Isten igéjéből" újjászületett embert, akit a bérmálásban Krisztus katonájává avattak fel. A bűnbánat szentségének rendeltetése, hogy a keresztség után újra beszennyeződött lelket ismét alkalmassá tegye az Oltáriszentség fogadására. A nagybetegek szentsége ezt a lelket, ezt az eleven szentsé^iázat bebiztosítja a halálküzdelemben, megőrzi és felkészíti a tökéletes áldozásra: Istenével való legbensőbb egyesülésre az égben. Aházasság a szentségi áldozat bemutatóit és élvezőit sokasítja meg itt a földön. Az egyházi rend pedig gondoskodik az Oltáriszentség fennmaradásáról. Az Oltáriszentség a vallásos élet középpontja. Mint áldozat, a legistenibb, utolérhetetlen tökéletességű áldozat. Mint lelki táplálék a lelkek megszentelésének legfontosabb eszköze, amely nélkül rendes körülmények között a megszentelő kegyelmet fenntartani és gyarapítani nem lehet. Nagy, kifejezhetetlenül nagy tehát az Oltáriszentség jelentősége a világra, s minden emberre kiilön-külön. Előképek Az Ószövetség oly gazdag az Oltáriszentség előképeiben, hogy mind elsorolni sem tudnánk ily kis helyen. Azért csak néhány világosabb s könnyebben érthető képre hívjuk fel a figyelmet. /• ✓ Az Elet Fája, amelyet az Ur a paradicsom közepere ültetett s amely ősszüleinknek örök üde ifjúságot volt hivatott biztosítani, az első szép jelképe az Oltáriszentségnek, örök életünk táplálékának. Alig fordítunk a Szentírásban néhány lapot, Melkizedek, Salem, vagyis Jeruzsálem, a béke városa királyának titokzatos alakja ötlik szemünkbe, aki "kenyeret és bort hozott elő, mert a fölsé- ges Isten papja volt." (Mózes első könyve, 14,18.) Íme az Oltáriszentség áldozatának hűséges előképe! Már Dávid király prófétai szeme észreveszi ezt, és így énekel a nagy Eljövendőről messiási zsoltárában: "Pap vagy te mindörökké, Melkizedek rendjekép" (109. Zsolt. 4.) 75
