A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-08-01 / 8. szám
44 AZ ELET TELJESSÉGE Előrehaladás Nem elég az istengyermeki élet megszerzése, arra is törekednünk kell, hogy ezt megerősítsük, fejlesszük magunkban. Ehhez szükségünk van a természetfeletti erények gyakorlására, a lelkiolvasmányra, s annak folytatásaként a szemlélődő imára, Krisztus követésére es a kísértések elleni küzdelemre. A lelkiéletnek ez a szakasza már nem a kezdőket, hanem a haladókat jellemzi. A lelki életnek nem szabad lehanyatlania. Itt a földön sohasem jutunk el oly nagyfokú tökéletességre, amelyen túl nem haladhatnánk. Ha tehát elakadunk, megállunk, egyedül bennünk van a hiba, mert nem működünk együtt Isten további kegyelmeivel. Növekednünk kell egészen a tökéletességig, "amíg mindnyájan el nem jutunka hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében. " (E- fez. 4, 13.) De hogyan érjük el ezt? Ehhez a növekedéshez Isten megkívánja a mi közreműködésünket, de az eredményt pusztán ez sohasem hozná létre. Amint megszerezni nem tudjuk az istengyermeki életet saját erőnkből, ugyanúgy növelésére sem vagyunk képesek. Ezt egyedül Isten képes végbevinni bennünk, egyedül tőle kell ezt várnunk és nála kell keresnünk. Mivel pedig Isten a szentségekbe rejtette kegyelemkincseit, nincs más hátra, minthogy azokhoz gyakran és a lehető leggondosabb előkészülettel járuljunk. A szentségekben áradatként folyik a kegyelem, és természetes, hogy annál többet kapunk belőlük, minél forróbb vággyal járulunk hozzájuk, minél jobban eltölti lelkünket a remény, és minél méltóbbá tesz a kegyelem befogadására szívünk tisztasága és a bűntől való irtózatunk. A szentségek között a s zent ál do zásnak különös és kifejezett célja ép az, hogy a kegyelmet lelkűnkben gyarapítsa. A többi szentség csak csatorna, de ez a kegyelem ősi forrása és tengere. Ittesz- szük az élet kenyerét, amelyben az istenség egyesül a Fiúisten emberségével. Amily gyakran élvezzük ezt a kenyeret, oly szorosan forrunk össze, mint a szőlővesszők Krisztussal, a mennyei szőlőtővel. Ennek a szőlőtőnek isteni életnedve, a kegyelem, átjár minket is és fejleszti, táplálja lelki életünket. Ugyancsak erősíti bennünk az isteni életet a természetfeletti erények gyakorlása is. Ezek ugyanis arra indítják Istent, hogy növelje bennünk kegyelmiét. A természetfeletti jócselekedetek ereje a Megváltó érdemeiből flakad.
