A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

Amikor egy természetes erényt gyakorlunk, akkor csak abban az egy erényben haladunk előre. Ha valaki böjtöl, nem fog annyira terhére esni a böjt, de ezzel még nem haladt előre az alamizsnáikodás- ban, vagy az igazságosságban. A természetfeletti erények gyakorlásával azonban erősödik bennünk a kegyelmi élet, és ez minden más természetfeletti erény gyakorlását is elősegíti, megkönnyíti. Ha tehát a természetfeletti önmegtagadást gyakoroljuk, akkor az növeli istenszeretetünket és természetfeletti felebaráti szeretetünket is, készségesebbé teszi az isteni sugallatok követésére, odaadóbbá az Isten szolgálatában.

Minél nemesebb természetfeletti erényt gyakorolunk, s minél nagyobb buzgósággal és áldozatossággal tesszük azt, annál gyorsabb és annál nagyobb arányú bennünk a kegyelmi élet és a többi erények növekedése. Minthogy pedig az istenszeretet a legfölségesebb erény, annak gyakorlása növeli bennünk leginkább a kegyelmet. Nagy áldás ez számunkra, mert a türelem, önmegtagadás, vagy egyéb erények gyakorlására nincs mindig módunk, de szeretni mindnyájan tudunk, és mindig.

Egy cselekedetünket egyszerre többféle jószándékból kifolyólag is végezhetjük, így pl. mindennapi imánkat felajánlhatjuk egyszerre Isten dicsőítésére, hálaadásként, a bűnösök megtéréséért, a szomorúak és szegények vigasztalásáért. Munkánkat azzal a szándékkal végezhetjük, hogy fenntartsuk vele családunkat, segítsük a szegényeket, elégtételt adjunk bűneinkért, önmegtagadást gyakoroljunk. Így egyszerre kétszeres, sőt három, négyszeres érdemre is szert tehetünk.

A véghezvitt jócselekedeteken kívül azok is növelik istengyermeki életünket, amelyeket csak szándékban vagyunk képesek felindítani, megvalósításukra azonban nincs módunk. Isten a szívet nézi, nem a kezet. Isten befejezettnek tekinti azt a cselekedetet, amelyet csak véghezvinni akartunk. Amint a bűnös szándék rögtön megfoszt minket Isten kegyelmétől, mégha nem is hajtjuk végre, amit terveztünk, éppúgy már maga a jóakarat is megnyeri Isten tetszését és jutalmát. Használjuk ki ezt és indítsuk fel buzgón a vágyat lelkűnkben a böjtölés, alamizsnaadás, szentáldozás után, akkor is, ha nincs módunk vágyainkat megvalósítani.

Sőt mi több. Már pusztán az is gyarapítja bennünk a kegyelmi é- letet, ha gyönyörködünk sajátmagunk, vagy mások érényes életében. Ha bűnt követtünk el, pl. bosszút álltunk valakin, s utána felidézzük azt gondolatainkban és örülünk neki, újabb bűnt követünk el. UgyanELŐREHALADÁS 45