A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

12

AZ ISTENGYERMEKSEG TITKA

ek, értelmesek és szabad akarattal rendelkeznek. Természetük a- zonban véges, a semmiből lettek, és azért nagyon elütnek az Isten természetétől.

Tökéletesen hasonlóvá lesz azonban az értelmes teremtmény az Istenhez, amikor átjárja és megdicsőíti az isteni tűz, amikor bizonyos módon átalakul Istenbe. Ez a megistenülés a lehető legnagyobb fokban hasonlóvá tesz Istenhez és egyesít Vele. Nincs arról szó, hogy eltűnünk, felolvadunk Istenben, vagy hogy a Megtestesüléshez hasonló egység jön létre köztünk. Nem válunk új istenekké, s nem leszünk függetlenek Tőle, de teljesen igaz, hogy Isten kegyelme által azzá válunk, ami csak Istent illeti meg természet szerint.

Minden teremtmény más-más irányban tökéletes és egy sem e- gyesíti magában az összes teremtmények tökéletességét. Az elefánt ereje vetekszik az oroszlánéval, de gyorsaságban lemarad mögötte. Az oroszlán viszont lemarad nagyság dolgában az elefánt mögött. Az állatok felülmúlják a növényeket azáltal, hogy érzékeik vannak, de viszont nem hajtanak gyönyörű virágokat, mint azok. Értelmes lelke az állatok fölé helyezi az embert, az értelmetlen állatok azonban felülmúlják az embert a testi tulajdonságok vonalán. Istenbenviszont megvan a teremtmények minden tökéletessége, mégpedig sokkal kiválóbb módon, Létének egyszerűségében. Akárcsak a nap egyszerű fénysugarában jelen vannak a szivárvány összes színei. A különféle teremtmények mintegy különböző színsugarai ennek a nagyszerű napnak. Az istengyermeki élet által tisztán és teljesen tükröződik vissza a lélekben az Isten dicsősége, s így a lélek Istennek nagyszerű tükörképévé válik, amelyben a teremtmények minden tökéletessége e- gyesül.

Azért mégha a természet nem is áldott meg minket kiváló képességekkel, ne irigyeljünk senkit sem. Ha pedig dúsgazdagok, hatalmasok, befolyásosak vagyunk és mélységes tudással rendelkezünk, tartsuk szemünk előtt, hogy legszegényebb felebarátunkat mindennél sokkal tökéletesebbé és boldogabbá teszi a kegyelem, mint minket a pusztán természetes adományok. Az ő szivében a legdicsőségesebb és legszebb birodalom, Isten országa foglal helyet.

De mit használ nekünk mindez - mondjuk - ha szemünkkel nem láthatjuk, nem élvezhetjük?

Igaz, szemünkkel nem láthatjuk dicsőségünket, mégis birtokában vagyunk annak. Ha csiszolatlan gyémántunk van, nem látjuk, milyen értékes, milyen gyönyörű az, pedig ugyanolyan értékes, mintha ki-