A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

A TUDÁS TELJESSÉGE

13

csiszolták volna. Amikor egy fa magvát a kezünkben tartjuk, nem is sejtjük talán, mily nagy és gyönyörű fa fejlődhet belőle. Hasonlóképen el van rejtve szemünk elől a szépség és isteni tökéletesség, a- melyet az istengyermeki élet révén birtokunkba vettünk. "Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló" - mondja Szent János. (1. János 3, 2.)

Addig, amíg színről-színre nem látjuk Istent, nem láthatjuk magunkban isteni természetének képét. Az istengyermekség kegyelme, mondhatnánk, az isteni Nap hajnalpirkadása. De csak várjunk, míg ez a Nap felkel, míg elözönlik rajtunk teljes fénypompája, áthat és megdicsőít minket tüzének izzása. Minél tovább marad titokban e- lőttünk ez a dicsőség, annál nagyobb gyönyörűséggel fog eltölteni, mikor megpillantjuk. Addig pedig, míg ez elérkezik, Szent Pál szavai szerint, hitünknek és nem szemünknek kell irányítania lépteinket.

Istengyermeki életünk kegyelme testünk és lelkünk jövő megdicsőülésének záloga. Ha még mindig testünk szolgaságában nyögünk, ha szenvedéseink és gyarlóságunk nyomasztólag hatnak ránk, vágyakozzunk az Apostollal az Isten gyermekeinek szabadsága és dicsősége után, amelyben majd testünk is részesedik a megdicsőült lélek tulaj dons ágaiban.

A tudás teljessége

/

Értelme révén az ember némileg már hasonlít Istenhez. Végtelen távolság választja azonban még el az isteni és emberi természetet egymástól. Az emberi értelem ugyanis, sőt még az angyaloké is, közvetlenül csak a véges, teremtett világot képes megismerni. Nem láthatja színről-színre a végtelen felségű Istent. Csak nagyon távoli fogalmai lehetnek az értelmes teremtményeknek Istenről, s az Ő dicsőségéről, amely messzebb áll tőHHc, mint a nap a földtől. A teremtmények csak dicsőségének visszfényét láthatják a teremtés nagyszerű és dicsőséges művében. O maga azonban, "aki egyedül halhatatlan, akit senki sem látott, s nem is láthat, megközelíthetetlen világosságban lakik" - mondja az Apostol. (1. Tim. 6, 16.) Számunkra túl vakító az Ő fénye, túl nagy dicsősége, felmérhetetlen az 0 nagysága, úgyhogy teremtmény nem képes rá tekinteni. Ahhoz, hogy Istent szemlélhessük, vagy Istennek kell lennünk, vagy pedig legalább részesülnünk kell isteni természetében.

Ez történik velünk, amikor a Szentlélek Isten gyermekeivé tesz minket a megszentelő kegyelem által. "Mi pedig mindnyájan fődet-