A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-08-01 / 8. szám

A LEGNAGYOBB TÖKELETESSEG

11

hogy istenekké váltunk, jóllehet annyira megközelítettük Istent, a- mennyire teremtmények számára ez csak lehetséges volt.

Ez a bennünk végbement hatalmas változás felülmúlja Isten minden egyéb csodáját. S mégis, miért nem váltja ki csodálatunkat? Azért, mert láthatatlan, érzékelhetetlen módon megy végbe bennünk, s mert nem nagyritkán történik csak, hanem törvényszerű rendszerességgel. Ez a két tény még értékesebbé kell hogy tegye szemünkben az istengyermeki életet.

Láthatatlan, mert nem a testben megy végbe ez a változás, hanem a lélekben. Láthatatlan, mert egyelőre Istent sem láthatjuk, Akivel titokzatos módon egyesülünk. Amint Isten sem lenne oly végtelenül fenséges, mint amilyen, ha testi szemeinkkel láthatnánk, úgy az istengyermeki élet se lenne igazán nagyszerű és csodálatos, ha közönséges dolgok módjára szemünkkel láthatnánk azt.

Az a tény pedig, hogy törvényszerű rendszerességgel részesedhetünk benne, még jobban rávilágít Isten végtelen szeretetére és hatalmára.

Ha a milliárdnyi ember és angyal közül Isten csak egyetlen lelket választott volna ki és emelt volna fel erre a hallatlan méltóságra, ennek a léleknek ragyogása elhalványítaná a napot, az egész teremtett világot és még az angyalvilágot is! Maguk az angyalok haj - lanának arra, hogy összetévesszék Istennel és imádják.

Á legnagyobb tökéletesség

Bizonyos mértékben minden teremtmény részesedik Isten tökéletességében. Többé-kevésbé minden dolog hasonlít Istenre, létezése, élete, ereje és működése által. Az Apostol szerint Isten láthatatlan dicsősége láthatóvá lesz a teremtett dolgokban. Nagyon különböző módon hasonlítanak azonban Istenhez. Az anyagvilágban csak halványan tükröződik vissza Isten dicsősége, mintegy a lábnyomhoz hasonlóan, amelyet a puha talajon járó ember hagy maga után. A lábnyom tanúskodik arról, hogy az ember ott járt, de csak lábát ismerjük meg belőle, nem egész alakját, természetét. Mivel Isten szellem, az anyagvilágban felismerjük csodálatos művészetét, bölcsességét és hatalmát, de" természetét nem tükrözi vissza.

Más azonban a helyzet a mi lelkünk és a tiszta szellemi lények esetében, amelyek már természetüknél fogva visszatükrözik valamiképen Isten természetét is. Ezek, akárcsak az Isten, szellemi-