A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
A HIVAT ÁS ÁG AK ERKÖLCSE ßedületei lettek-e ? , , • KERDESi "Villanyszerelő vagyok. Iparkodom a rám bízott munkát min* dig a lehető legjobban elvégezni. Beszerzem a szakmámba vágó új könyveket, hogy ismereteimet gyarapítsam. Néhány szaktársam kinevet amiatt, hogy a legkisebb részekre is gondot fordítok munkámban. Az ő véleményük szerint, ha rendelőim meg vannak elégedve munkámmal, teljesítettem kötelességemet. En azonban tudom, hogy az a munka, amit ma "kielégítőnek"neveznek, nagyon is messze van a tökéletes munkától. De többször felmerült már bennem is a kérdés: törekedjem-e továbbra is arra, hogy minél tökéletesebb munkát végezzek, vagy magamévá fegyem* e társaim felfogását és elégedjem meg azzal, hogy őgy-ahogy elvégzem munkámat. VÁLASZ: Nagyon sajnálatos, hogy ma már kevesen gondolkoznak úgy, mint a kérdés felvetője. Szinte ritka kivételnek számít az a munkás, aki minden igyekezetével jó, tökéletes munkát akar végezni. Pedig ez a keresztény álláspont. A hétköznapi élet feladataiban törekednünk kell arra, hogy megvalósítsuk az Úr Jézus kívánságát: Legyetek tökéletesek! (Máté 5, 48.) Valahányszor embertársainkat szolgáljuk munkánkkal, egyúttal a felebaráti szere tetet is gyakoroljuk. Tudjuk, hogy az Úr Jézus egy vonalba helyezte a felebaráti sze- retetet az istenszeretettel! Az életreváltott keresztény felfogás megköveteli, hogy pl. a szabó minden egyes ruha elkészítésébe fektesse bele egész ügyességét, szakismeretét. A vízvezeték-szerelő úgy szerelje be a különféle csöveket, hogy minél hosszabb ideig kifogástalanul működjenek. A borbély remekeljen minden egyes hajnyírással. Az ügyvéd állítsa ügyfeleinek szolgálatába tudásának legjavát. Végigvehetnénk így a különböző iparágakat és foglalkozásokat. Mindegyik állandó lehetőséget nyújt arra, hogy munkánk tökéletes végzésével mi magunk is a tökéletességre törekedjünk és tevékenyen kimutassuk szeretetünket embertársaink iránt. Ahhoz, hogy életünk tetsző legyen Istennek, 30 A Szív
