A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
nincs szükség rendkívüli gyakorlatokra, hanem elég, ha istenadta képességeinket és tudásunkat a lehető legjobban használjuk. Ez a: lelkűiét jellemezte a középkor munkásait, akik Európa gyönyörű templomait építették. Ma is megcsodálja mindenki ezeket az építészeti remekműveket. Azok a névtelen munkások: kőművesek, kőfaragók, stb. szerették munkájukat és iparkodtak a legkisebb részletmunkában is a legtökéletesebbet alkotni. Biztosra vehetjük, hogy nem sokat beszéltek Isten szeretetéről, de igenis ez a szeretet hatotta át őket és állította minden képességüket a fenséges alkotások szolgálatába. Vannak alkalmak a mindennapi életben, amelyek súlyos kötelességgé teszik azt, hogy valaki a lehető legtökéletesebben végezze feladatát. Ezekben az esetekben a tökéletes teljesítmény elmulasztása súlyos bűn volna. Ilyen eset áll fenn olyankor, amikor a legkisebb hanyagság,pontatlanság emberek életét veszélyeztetné, pl. autók, vagy repülőgépek gyártásánál. Fokozatosan áll ez az orvosra, vagy sebészre nézve. Megeshetik, hogy egy beteg állapota súlyosabbra fordul, sőt az illető meg is hal amiatt, mert a kezelő orvos nem tudása és ügyessége legjavát alkalmazta a gyógykezelésnél. Vagy a sebésznél előfordulhat, hogy valami ritka, igen nehéz és kényes műtétet kell végrehajtania. Hogy ehhez megfelelően felkészüljön, talán órákon át kellene szakkönyvekben utánanéznie, hogy ilyen kényes operációnál hogyan kell eljárnia, mire kell nagyon ügyelnie. Ám a sebész inkább elmegy szórakozni, és csupán általános ismereteire támaszkodik, amikor hozzáfog a műtéthez: "majd kitűnik közben, hogy mit kell csinálnom"... Ha a műtét közben tévesen jár el, és a beteg meghal, csak a sebész fogja tudni a halál igazi okát... de Isten számon is fogja kérni ezt tőle. Meg kell jegyeznünk, hogy az az iparos, vagy orvos, aki tudatosan hanyagul, vagy a szükséges szakismeret nélkül végzi feladatát úgy, hogy embertársának komoly kára származik belőle, nemcsak súlyos bűnt követ el hanyagságával, hanem lelkiismeretben köteles a károsultnak jóvátételt adnia, ha előrelátta, hogy hanyagságából baj származhat más számára. Ha haláleset következett be a gondatlanság miatt, a szerencsétlenségért felelős egyén bizonyos esetekben köteles megfelelően kártalanítani az elhunyt hozzátartozóit (pl. amikor a családfenntartó vesztette életét), még akkor is, ha az eset nem kerül bírói tárgyalásra, tehát az állam nem kötelezné az illetőt a kártalanításra. /959. július F.J.Connel/C.SS.R. nyomán 31
