A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
- Hát jobbnak nem lett jobb, de jól esik kipanaszkodni magamat.- István gazda, maga jó keresztény ember, ahogy én tudom. Ha rátekint a megfeszített Krisztusra, látja, hogy lábait durva nagy szögekkel átalverték. Neki is fájt a lába, jobban, mint magának. De szívesen elviselte mi érettünk. Fogadja el maga is ezt a lábfájást Isten kezéből. Van magának miért penitenciázni. Sok rossz helyre elvitte magát ez a két lába, amikor még jó volt.- Hát az igaz, - bólintott megtörtén az öreg.- No lássa! A jó Isten szent haragjában már akkor rögtön megsántíthatta volna magát. De O csak vár nagy türelmében. Most aztán öreg korára alkalmat ád, hogy levezekelje. No meg másokért is felajánlhatja fájdalmát, ahogy Jézus is felajánlotta a maga fájdalmát mi érettünk. Teszem azt, a lőcsfalvi cudarokért. A sok lamen- táció helyett inkább hallgasson a lábáról, vagy ha szól, csak mondja: Sok rossz helyre ment ez a cudar láb, hát most csak szenvedjen meg érte. Ebből értenek majd a lőcsfalviak. No Isten áldja! Úgy látszik, a jó szónak foganatja lett, mert lassan csodálkozni kezdtek a faluban, hogy Pista Bácsi nem beszél már a fájós lábáról. Sőt a többi lábfájósaknak is ajánlgatja a plébános úr orvosságát. Igaz, a láb nem gyógyul meg tőle, de a meggyógyult lélek a fájást könnyebben, panasz nélkül elviseli. .jSMí. ate a» a» MESTER-nek hívtok, de nem hallgattok rám. VILÁGOSSÁG-nak hívtok, de nem láttok engem. UR-nak hívtok, de nem szerintem jártok. ELET-nek hívtok, de nem kívántok engem. BÖLCS ESS ÉG-nek hívtok, de nem áhítoztok rám. SZEP-nek hívtok, de nem szemléltek engem. GAZDAG-nak hívtok, de kéréssel nem fordultok hozzám. OROKKEVÁLÓ-nak hívtok, de nem kerestek engem. M INDENHATO-nak hívtok, de nem tiszteltek engem. IGAZSÁGOS-nak hívtok, de féltek tőlem. Ha mindezek után elítélitek önmagatokat, NE ENGEM OKOLJATOK! (Fölirat a lübecki székesegyház falán.) 1959. február 17
