A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-07-01 / 7. szám
Ebben a rovatban helyet adunk Olvasóink véleményének a Szív cikkeivel és egyéb kiadványainkkal kapcsolatban. A nyílt véleménynyilvánítás megkönnyítésére a levélíró nevét nem közöljük - de csak aláírt és címmel ellátott leveleket veszünk tekintetbe. “...az is igen fáj, hogy előfizetőket nem tudok szerezni, de ezen a tájon, ahol én lakom, a magyarok a sötétségben érzik jól magukat. Sokszor kigúnyolnak a jó magyar testvérek a Szív újságért, és hogy a templomba járunk, de mi figyelem nélkül hagyjuk a kigúnyolást, imádkozunk értük, hogy térjenek az igaz útra. (Canada) “...nagyon jónak találom a Szívet, mind tartalomra, mind kivitelre nézve. De szabad legyen megjegyeznem, általában, ahogy ismerem az embereket, a szellemes, humoros hangon előadott tanulságos lelki- olvasmány jobban érdekli őket, talán azért, mert elég tragédia van “A Boldog Házasélet című könyvecskéért, amit a múlt évben kaptunk, kérem, fogadják köszönetemet. Azt hittem, ismerem jól vallásomat, s íme ez a kis könyvecske egy egész sereg dologra hozott fényt. Kölcsönadtam egy családnak kb. fél éve, s még nem adták vissza, újra meg újra olvassák. Kérem, szíveskedjenek számomra ezt a könyvecskét, amely aranyat ér, újra megküldeni. (Canada) “Lelkesedéssel olvastam a Szív májusi számát, egészen a Fényszóróig. Ott azonban, őszintén szólva, enyhe felháborodás vett erőt rajtam. Nem a cikk tartalma miatt, mert az mind igaz. Viszont a cikk hangja, stílusa egyáltalán nem tükrözi Jézus irgalmas Szívét. O még a házasságtörő asszonyt is feloldozta. De a hidegszívű törvénytudók így beszélnek/ “A maga élete az állandó bűnök sorozata! Nyílegyenesen a kárhozat felé rohan. Maga rablógyilkos! Magában vad gyűlölet van, nem szeretet... Fontolja meg!“ Az ilyen hang csak arra jó, hogy végkép elriassza az Egyháztól és papoktól az embereket. Sajnos konkrét tapasztalatból tudom ezt. Nem lenne jobb, nagy megértéssel és Krisztus szeretetével, “gyógyító kézzel“ hozzányúlni ehhez a kérdéshez? Hiszen az emberek legérzékenyebb pontja ez!“ (Németország) Az első három hozzászólás nem ad okot félreértésre, azért nincs hozzáfűznivalónk. De az utolsót nem hagyhatjuk szó nélkül, 1959. július 9
