A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
nyúlhájat, meg szarvashájat, hogy avval kenegesse. De annyira oda van a híres pesti orvosával. No oszt segített kenden? Az én orvosságom pedig mán sokaknak használt.- Hát csak nem hallgatok olyan vén kuruzsló boszorkányra, mint te! Kálmán király idejében biztosan elégettek volna, mint boszorkát!- Mit? Hogy én boszorka? No kend se érdemli meg, hogy az ember szóba álljon kenddel. Hát akkor csak szenvedjen, meg panaszkodjon. Mást se tud! Isten áldja! Pista Bácsi egy darabig csak mérgeló'dött magában. Még a pipa füstje is haragosan kunkorodott. A kisbíró zavarta meg dohogásá- ban.- Látod Gyuri, még most is kínoz a lábom!- Majd kiszíjja a sárgaföld! - huncutkodott vele a kisbíró. - Mért nem tesz rá avas pókhálót? Azt hallottam, attul gyógyul az ilyen. S ez így folyt egész nap. Egy délután a lőcsfalvi pap járt arra. Persze, hogy neki is végig kellett hallgatnia a lamentációt.- No, öreg István, hogy szolgál a lába?- Rosszul a fékomadta - köszönöm kérdésit. Pedig de sok pénzembe van mán! Most is el kellett adni egy véka födémét, hogy a pesti orvost fizessem. Innyekció, ostábla, pillula, meg mi a csuda! Erre nyílik a kapú és felesége, az Örzse perdül ki rajta.- Látja, Plébános Ur, ez egész nap másrul se tud beszélni, csak a rossz lábárul. Oszt ha bejön, éjszaka meg nekem duruzsol, megint csak a lábárul.- Hallgass Erzsi! Te miattad nem gyógyul. Mert nem ápolod, a- hogy egy jó asszonynak kéne.- Maga hallgasson! Hiszen még a jó láb is beteg lenne attul a sok panaszkodástul, amit maga mível. De megyek, mert odaég a rántás. Hát csak beszéljen a plébános úr a konok fejével!- Ne te, ne! - torkolja le párját az öreg. - Plébános Ur imádkozhatna a rossz lábamért, megszógálom. Oszt, ha úgy gondolja, hogy segít, hát akár misét is szógáltatnék érte!- Nézze, öreg István, mondok én most valamit. Lassan a falú csúfja lesz örökös lamentációjával. Ha maga a sok haszontalan beszéd helyett imádkozott volna a lábáért, a jóságos Isten már rég meghallgatta volna. Hát jobb lett a lába, hogy éjjel-nappal örökösen csak a lábára tereli a szót? 16 A Szív
