A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
/LépáxffiáS a, ááá KÖHÉCSELÉS hallik a templomban. Ez a regula: Mielőtt a pap megkezdi a prédikációt, mindenki köhögje ki magát, mert zavarná a prédikációt, ha közben történik. Az embergyereke sokszor olyan mint a majom. Ha egy elkezd köhécselni, a többire is épp akkor jön rá. Mikor mindenki tisztára köszörülte a torkát, néma csend borul a templomra. Várják az igét. A templom hátuljában, a falon több mint ember magasságban áll Páduai Szent Antal szobra. Alatta egy kis pad, a padban Igre Náci, előtte a nagy Biblia. Mert egy idő óta ez az egyetlen könyv, amit becsül. A bibliás szekták nagyon jártak arrafelé abban az időben. Száll a pap szava a templomban, issza a sok szomjas lélek. De nem az Igre Náci lelke! Mer ő már régóta csak arra vár, hogy az írás alapján szaván fogja a lőcsfalvi papot. Zúg a pap mély baritonj a:- Kedves Híveim! Vagy nem azt mondta-e nekünk a mi Urunk: "Nem az megyen be a mennyek országába, aki mondja Uram, Uram, hanem aki mennyei Atyám akaratát cselekszi.. . " Azért nem elég a hit, főleg, ha csak a szájon van. Egyszerre csak összecsap a mély bariton egy izgága kappan hanggal a levegőben. Mert Igre Náciból - mint ő vélte - "megszólalt a Lélek" és kitört belőle:-"Annak ellenben, aki nem végez cselekedeteket, hanem hisz abban, aki megigazulttá teszi a bűnöst, annak hite beszámíttatik a meg- igazulásra az Isten kegyelmének végzése szerint. Ábrahám hitt az Istennek, és ez beszámíttatott neki a megigazulásra. " Mindenki hátrafordult. A lőcsfalvi papban megrekedt a szó. De Igre Náciban is, mert be sem tudta fejezni a mondókáját, máris néhány erős kéz megragadta és kiküszöbölte a templomból. Mikor ismét elült az izgalom, a lőcsfalvi pap tovább szőtte az Isten igéjét. 1959. június 15
