A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-06-01 / 6. szám

Nagy híre volt ennek mise után a faluban. De Igre Náci eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. .. Napokig beszélték az emberek a falu nagy eseményét.

Történt egy este, hogy a lőcsfalvi pap megtömte a pipáját vacsora után, s kiült az ablaka alá a kertbe. Bodorgatta a füstöt csendes tűnődéssel. Egyszerre gyanús zajt hall a homályban: mintha valaki settenkedne a környéken. Sötét alak mered eléje. Majd kiejtette a pipát a szájából.- Dícsértessék!... Én vónék, az Igre Náci!- Hát kend meg honnan pottyant ide, csak nem a Lélek hozta ide?- kérdi a pap.- Nem a Lélek, hanem a lelkiismeretem. Szeretném az ügyet kivizsgáltatni.- Hát akkor üljön ide mellém, aztán fogjunk hozzá.- Tudja Főúr, én most is úgy hiszem, hogy a Lélek szállt meg és kényszerített a szóra.- Náci, a Lélek nem csinál vasárnapi botrányt!- Már pedig nekem szólnom kellett, mert a Főúr nem egyezett az írással.- Hát ide figyeljen Náci Bá'! Tudja Kend, mi a gondolat?- Hm, a gondolat? Hát ami mocorog az emberfia elméjében.- Gondolt-e kend arra, hogy mi a vágy?- De furákat kérdez a Főúr! A vágy, hát az meg, amit az ember gyereke nagyon óhajt, oszt nem hagyja nyugton.- Helyes, Náci. A vágy a gondolat szülőanyja. A közmondás is azt tartja. Éhes disznó makkal álmodik.- Úgy is van!- No, hát hiszi-e kend, hogy van ördög?- Van biz'a! Nem is egy. Az írás is mondja.- Tudja-e kend, hogy miben töri fejét az ördögi nemzetség?- Hát hogyne tudnám! Hogy elrontsa az emberi nemzetséget...- Hát azt tudja-e kend, hogy az emberi természet rosszra hajló, s mint Pál Apostol mondja, "szokszor nem a jót teszem, amit szeretek, hanem a rosszat, amit nem akarok".- Úgy van, szóról-szóra.-Nos, Náci, mikor magának a belsejében mocorog valami, honnan tudja kend, hogy mi mocorog? Honnan tudja, hogy nem az ördög huncutkodik-e az esze fonalával, vagy hogy nem a romlott természete pöcögeti-e a vágyakat és készteti magát valamire, vagy hogy csakugyan a Szentlélek indítgatja-e a szólásra?

jő

A Szív,