A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-06-01 / 6. szám
Ezt a felfogást sose tedd magadévá: „Sose beszélek é vo/féstó/f" Katolikusok és nemkatolikusok egyaránt dicsekedve szokták hangoztatni: "Én sohasem hozom szóba a vallást!” "Én mindig jól megvoltam másokkal - dicsekedett egy katolikus üzletember - és állandóan ezt a szabályt tartottam szem előtt: Barátaimmal, vagy munkatársaimmal sohasem beszélek vallásról és politikáról. " Sokan gondolkoznak hasonlóképen. Azt tartják, hogy ezzel megőrzik a békét és elősegítik a szeretetet, a gyűlölködést pedig meggátolják. Az igazság azonban éppen az ellenkezője: ennek az elvnek követése a felebaráti szeretet legnagyobbfokú hiányára vall. Természetesen, vannak körülmények, amelyek alkalmatlanná teszik a vallásról való beszélgetést. De ezektől a kivételes esetektől eltekintve, nyugodtan állíthatjuk, hogy a vallás a legér dekf eszí több téma, amelyről másokkal beszélhetünk. Elsősorban katolikusokra gondolunk, hiszen nekik világos és határozott fogalmaik vannak a vallási kérdésekről és vallásuk gyakorlásából irigylésreméltó biztonságérzetet és vigaszt merítenek. Számukra a vallás oly természetes beszédtárgy, mint mások számára a piaci árak, a divat, vagy mesterségük. Mindenki foglalkozik a vallási igazságokkal, még az is, aki tagadja azokat. Mindenkit foglalkoztat a halált követő élet gondolata, az Isten léte, szeretne többet tudni Róla, s arról, hogy mit üzen számunkra? Mindegyikünk lelkében felmerül a kérdés; miért van annyi különböző vallás, vájjon mindegyik egyformán igaz, vagy egyik sem az? Hogy mennyire érdekli az embereket a vallás, látszik abból, hogy a pap ritkán utazik vonaton, vagy autóbuszon anélkül, hogy valaki saját jószántából fel ne verne előtte valamilyen vallási kérdést. Senki sem habozik szóba hozni azt, amit fontosnak tart. A meg- győződéses kommunisták űton-útfélen eszméiket hangoztatják. A munkát kereső ember önkénytelenül is erről beszél a társaságban is. Semmi sem fontosabb azonban egy öntudatos katolikus számára a vallásnál. Ennek jelentősége túlszárnyalja a földi életet és az örök1959. június II
