A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Népünk ünnepei
koztak. Nagycsütörtöktől húsvétvasárnapig nyomon kisérték Jézust, amerre járt, amerre cipelték, ahol a keresztutat járta, ahol meghalt, s ahol eltemették. A nép sirt, zokogott, szinte átélte újra meg újra a legnagyobb drámát, amely valaha is történt az emberiség életében. Ehhez hasonló volt az európai népek életében is a nagyböjti misztérium-játék, a Pilátus-verés, a nagypénteki passió megjátszása, és sok más. Értjük aztán, hogy annál nagyobb ujjongással tört fel a lelkekből az öröm: ez a meggyalázott és kicsúfolt, meghalt és eltemetett Jézus — mégis feltámadt halottaiból! JÉZUS-KERESÉS Székelyországban húsvéthajnalban keresték meg Jézust. Úgy tettek, mintha Jézus elveszett volna s most meg kell Ót találni. Valóban elveszett Ó a földi élet számára, hiába kereste Mária Magdolna, Péter és János apostol a sirban: « Nincs itt, feltámadt. » Nos, ha feltámadt, nyomába kell szegődni s meglelni, ahol éppen van. Lehet, hogy a mezőn tartózkodik. A székelyek régen azt eszelték ki, hogy lovasbandériummal keressék meg Jézust a mezőn. Elindult hát a lovasmenet hajnalban. A nyeregkápában még fegyverek is voltak. Keresték Jézust fenn a hegyeken, lenn a völgyekben, amott oldalt a legelő zsombékjai között. Végre valaki megtalálta a vetésben. Oda rejtették el a Feltámadott szobrát. Megtalálták hát « Jézus katonái » a szobrot, haza kell vinni. Küldik a városba, faluba az « előköszöntőket », hogy megvan a Jézus! Elindult erre a faluból is a precesszió, hogy fogadják az Urat illendően. Zászlók lobognak, jön a biró is a menet élén, éneklik a szent zsolozsmát, Jézus katonái diszlövéseket adnak le. így, puskaropogás és ájtatos ének között vonul be Jézus diadalmasan a templom elé. Még egy sereget lövöldöznek, aztán csendben bevonulnak a templomba és meghallgatják a húsvéti szentmisét. Másfelé « húsvéti határkerülés » néven ismerik ezt a szép szokást. Tápén meg a temetőben találják meg Jézust. Érthető, hiszen Jézust — « eltemették ». HÚSVÉTI KÖSZÖNTŐK Jézus megtalálása és köszöntése után illik Jézus testvéreit, az embereket is köszönteni. Régente a keresztszülők húsvétkor megajándékozták egymást. « Koma-tál », igy hivják azt a borral, kaláccsal, tojással, rozmaringgal telt tálat, amelyet egymásnak ajándékoztak. Ma már ez is gyerekek kedvelt játéka csupán. De a gyerekek aztán széltében-hosszában járnak húsvétot köszönteni. A székely ici-pici gyerek igy köszönt húsvéthétfőn: Ajtó megett állok. Piros tojást várok, Ha párját nem adják, Estig is itt állok. 69
