A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Népünk ünnepei
1 A másik már komoly arcot is vág hozzá: Én kis féreg, Hol betérek, Tojást kérek! Hol nem adnak, Mind meghalnak! Öntözik aztán szagosvizzel a ház népét. Közben ezt a kedves verset mondják: Minapában itt jár ék, Egy szép rózsafát láték, Ki akar száradni, Szabad-e megöntözni ? A másik rádupláz és közben öntöznek, akár « szabad », akár nem: E háznak van egy rózsája, Rózsának van egy bimbója, Én a bimbót megöntözöm, A tojáskát megköszönöm. A PIROS TOJÁS TITKA A húsvéti piros tojás, a himestojás — azt mondják — az Ur Jézust jelképezi. Ahogy a tojásból, bár látszólag halott, új kiscsibe kel ki, úgy kelt ki az Ur a « fehérre meszelt» sírból, halottaiból. Valójában a tojás-ajándékozásnak más a magyarázata. A középkorban nagyböjtben tartózkodtak a hívek még a tojás-eledeltől is. Húsvétra szépen összegyűlt a tojásállomány, s kezdték elajándékozni azoknak, akiknek nem volt. Bárhogy álljon a dolog, szép, nemes szokás a húsvéti tojás ajándékozása, ha az öntözők el nem durvulnak. HÚSVÉTKEDDJÉN aztán nem a fiúk öntöznek, hanem a lányok, asszonyok adják vissza az öntözést a férfiaknak, fiúknak. Ez a szokás eleinte szórványos volt, de ma már az egész országban ismerik. A kislányok ünneplőbe öltöznek, kis csoportokba verődve járják a falut. így verselnek: Kanyarodik már a nap. Keljenek fel az urak. Krisztus felkelt sírjából, A halál hatalmából. Megmosta lelkünket, Megváltott bennünket. 70
