A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Magyar Kálvária 1953-ban

CSAK OLYAN újság és könyv jelenhet meg az országban, amely egészen a párt érdekeit szolgálja és a szovjet világnézetet sugározza. Azért először papirzúzóba vittek minden nyomtatványt, amelyet a párt elitéit. Ugyanakkor a társadalom minden rétegének megfelelő sajtót adnak ki. A^közönséget kényszerítik, hogy ilyen lapokat és könyveket vásároljon. Ám ennek ellenére baj van a sajtó körül, mert a könyvek zöme a kereskedésben hever. A szakkönyveket még kényszerűségből vásárolják, de az új irodalom — nagyrészt a szovjetirók fordításai — nem érdekli a magyar közönséget. A legtöbb ilyen mü közönséges selejt, szánalmas fércmunka, amelyben sem gondolat, sem művészet nincs. A szovjet fölfogás szerint ugyanis az a jó irodalom, amely a párt érdekeit szolgálja. Tehát csak olyan iró boldogul, aki a teljes szellemi rabszolgaságot elfogadja, mivel az irodalom is kizárólagosan politikai ügy.

A TANFOLYAM

AZ ÜJ NÉPNEVELÉS másik eszköze a tanfolyam. Reggel munka előtt közösen olvassák az újságokat és este egyik tanfolyam a másikat éri. A közönség ugyan halálosan únja az előadásokat, de mégis kénytelen jelen lenni, ha nem akarja magát veszélyes üldözésnek kitenni. A múlt években már erősen lazult ezen a téren a fegyelem, mert már a félelem sem volt képes legyőzni a halálos undort, amely eltölti a nép lelkét.

KÉFTELNÜL megalázó tényt kell itt fölemliteni. A szovjet társadalomban igen fontos foglalkozási ág a népnevelés. Inkább legyen kevesebb cipész és szabó, csak legyen minél több népnevelő, akik a felnőtt közönség fejébe verik a moszkvai tudományt. Mindenki könnyen el tudja képzelni, hogy miként érzi magát egy európai nép ilyen ázsiai uralomba szorítva. Moszkva szeméten ugyanis az emberi méltóság, a nemzeti öntudat, ezeréves műveltség hagyománya semmit sem számit.

38