A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Orbán Miklós S. J.: Ablak világit az éjbe
ABLAK VILÁGIT AZ EJBE NEM, FIACSKÁM... A VATIKÁNI PALOTA egyik termében pápai kihallgatás alkalmával történt a következő kedves és megkapó jelenet. Egy ötéves kisfiú megszólította a kihallgatáson megjelent hívek sorai előtt elhaladó XII. Pius pápát: — Szentatya... majd, ha megnövök, én is pápa leszek... A fehérruhás főpásztor megállt a gyermek előtt és kimondhatatlan jósággal ránézett. — Ó, szegény kicsikém... Az apró emberke azonban csodálkozva kérdezte: — Miért?... Talán nincs jó dolga annak, aki pápa ?... XII. Pius a fiúcska fölé hajolt és, mig jobbkeze keresztet irt a gyermek homlokára, csak ennyit válaszolt: — Nem, fiacskám... nem úgy van, amint te gondolod... MI REJTŐZHETETT Krisztus földi helytartójának e panaszos megjegyzése mögött ? Csalódás? — Biztosan nem, hiszen Pacelli bíboros-államtitkárnak nagyon jól kellett tudnia, hogy a biborosi testület pápát választó szavazása milyen felelőség- teljes méltóságra emeli. Bizonytalanság ? — Nem, hiszen elfogadta Isten akaratában megnyugodva a választást. Személye, egyénisége szikla lett, az egész Egyház alapja, amelyen a pokol kapui nem vesznek erőt soha. Félelem? —Mitől félne? Nincs semmije. Sem gazdagsága, sem földi hatalma, sem szövetségese, amit vagy akit elveszíthetne. Még a saját élete sem az övé, mert Szent Péter apostol tanitószékében ül, akit fejjel lefelé keresztrefeszitettek. És Szent Fái apostol üzeneteit továbbítja a jelenkor pogányainak. Annak a Szent Fáinak a tanítását, akit szintén lefejeztek. Nem övé más semmi, csak az egyházak gondja. Az Isten és a világ között kell állnia. A világ vakságának meg kell mutatnia Istent és Isten irgalmának meg kell mutatnia főpásztori életáldozatát a világ bűneinek kiengesztelésére. 32
