A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Orbán Miklós S. J.: Ablak világit az éjbe

XII. Pius pápa életáldozata lát­hatatlan áldozat. Csak kevesen tudják, hogy a pápa mindennapi élete az önmegtagadásnak milyen hősies fokát követeli. A PÁPA MISÉZIK. A SZENT PÉTER-TÉREN, a vatikáni palota homlokzatán ablak világit az éjbe. A Szentatya dolgo­zószobájának ablaka ez. Éjfélig soha nem alszik ki az ablak mögött a fény. A pápa csak éjfélután tér pihenőre és rövid alvás után már kezdődik az új nap. Mindig ugyan­az, mindig ugyanabban a napi­rendben. A Szentatya napirendje az imád­ságnak és a munkának a rendje. Reggel 7 órakor kezdi magánkápol­nájában a szentmisét, amelyen csak legszűkebb környezete és néhány szolgálatot tevő kamarás van jelen. A nap legmagasztosabb órája ez. Krisztus földi helytartója a kereszt oltárának áldozatában találkozik Mesterével. Milyen lélekkel mond­hatja a lépcsőima szavait: — Isten oltárához megyek, ki az ifjúság örömével tölt el engem. Hogyan hajol meg a bünvallo- másnál, hogy az egész világ nevé­ben mondja: — En vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem. Hogyan szólalhat meg ajkán az angyalok éneke: — Dicsőség a magasságban Isten­nek és békesség a földön a jóakaratu embereknek. íme, az Angyali Pásztor a világ békéjéért imádkozik. Azért a bé­kéért, amelyet annyiszor hirdetett. Hogyan emelheti föl a szeplőtelen ostyát és kelyhet és végül mint hajolhat a kenyér és bor fölé Krisz­tus szavait ismételve: — Ez az én testem... Ez az én vérem kelyhe... Mekkora örömöt jelent nekünk, egyszerű hivőknek az a tudat, hogy 33

Next

/
Thumbnails
Contents