A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Sinkó Ferenc: A hétfájdalmu Szűz leánya
Visszahajtja a szemfedöt és kilibben az ajtón. Mi csak néztünk egymásra. A falon Nagy szent Teréz és Keresztes szent János képe és alattuk ősi hiedelmeket mormoló öregasszony ! Ez a kettősség üt mellbe a temetésen is, ami a zúgó szélben tizenegy órakor kezdődik, délelőtt. Egy-két dolgot még el kellett intéznünk amire visszaértünk a faluból a halottas házhoz, a nép már ott szorongott a ház körül. Őszintén szólva azt vártam, hogy kevesen lesznek a temetésen. Az utóbbi esztendőkben azonban a nép között kezdett terjedni Sarolta hire. Megérezték, micsoda ereje van imáinak. Nem egy foglyot imádkozott haza és más dolgok is történtek vele kapcsolatban. Szenvedő asszonyok jártak hozzá vigasztalásért és erőért. A temetésén azok a legények segédkeztek, akiket hazaimádkozott. A földes kis szoba zsúfolva tehát asszonyokkal. Szijjártó néni elvész közöttük, amint egy széken a koporsónak támasztott homlokával csöndesen sirdogál. Az asszonyok arca barázdás, napszítta, mintha körtefából, tölgyfából faragta volna ki a nagy művész: a falusi élet. Kétszázesztendős imakönyvböl énekelnek búcsúztatót Saroltának: « Feltették a szűz koszorút a menyasszonyra, Mely szomorúságot okoz mennyek- zös házra. Ne sirjatok jó rokonims te édesanya, Mert én a Jézusnak vagyok szűz menyasszonya, Máriának, Szűz Anyának kedves leánya. Mennyországnak kertében, meny- nyei zöld mezőben, Rózsakoszorukat kötök egek fényében. » Mindaddig zeng a siralmas ének, amíg meg nem érkeznek a kármeliták. Nyolcán jöttek ki a keszthelyi torony tövéből, hogy átvegyék vezeklő nővérüket a régi énekeket zengő parasziasz- szony októl és elénekelj ék felette az Egyház még régibb énekeit. Amint életében kint akart maradni a nép között, Sarolta most is elutasította, hogy Körmei földjébe temessék. Holtában is népe közt akart maradni. Kint az udvaron, a müút mellett, ahol teherautók suhannak el, a hegyek alatt, ahol fenyvesek zúgnak, a tó felett, mely harsog a tavaszi felhők alatt, versenyre kel ji széllel a szerzetesek kis csapata. Es lám a zúgó szél engedelmesen kísérőjéül szegődik a zsolozsmának és elviszi szerte a zsúpfedelek felett, a táncoló mandulafák rózsaszín virágain át, az útszéli kereszt mellett, 132
