A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Sinkó Ferenc: A hétfájdalmu Szűz leánya

amelyen csengők figyelmeztetik a hanyag utast, hogy dicsérje Jézus nevét, elviszik a szent Mihály dombra, ahol valaha, régen szent remeték és szerzetesek dicsérték az Urat száz meg száz esztendőkkel ezelőtt. A szent szövegek arról zengenek, hogy az Anyaszent- egyház mindent felemel, ami a földből vétetett, a hegyeket, a fákat, a falvakat és városokat, a földmüveslányokat, akiket a szenvedés az ágyhoz szegez, felemeli őket, megmutatja a csillagoknak és ismét visszateszi a földbe nyugalomra a nagy Ítéletig.

Mikor a koporsó, mint az ezüst csónak a fekete patakon, a gyászoló nép fölött a szomszédos temetőig, annak kápolnájáig, majd a gyászmise után a sírig lebeg és mikor a

hantok dübörögnek felette, azon tűnődöm, milyen szerepet szán ennek a földműves apácának ezután a Gondviselés. Ebben a nemzedékben lassan- lassan kezdenek feltünedezni a nagy egyéniségek. Vezeklőink közül egyik legnagyobb volt ez az ismeretlen apáca, akit hosszú ideig csak a legmagasabb lelki életet élő szerzetesi körök tartottak számon.

DE HIÚ DOLOG a Gondviselés utain tűnődni. Csak annyit tudhatunk, amit lelkiatyja, a kármelita szerzetes mondott a nyitott sir felett: egy barátunkkal több van az égben, aki imádkozik értünk, magyarokért, különösen a magyar földművelő népért.

SINKÓ FERENC.

&

133