A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)

Z. J.: Magyar erények - magyar hibák

kilógnak a sorból. Talán éppen ez a becsületesség-érzék tartotta vissza sokáig a mi népünket a kereskede­lemtől is, amelyet annyira megfer­tőzött a csalás és a számitás. A magyar nép nem igy akart meggaz­dagodni, hanem a munkájával, a látástól vakulásig tartó gürcöléssel. íme, az éremnek egyik oldala. Lehetne leolvasni róla még többet is, de most legyen elég ennyi. For- ditsunk azonban az érmen és keres­sük az erények mellett a hibákat, a búza mellett a konkolyt. Nem is kell azt sokáig keresgélni, mert hamar rátalálunk. Kezdjük mindjárt a legismer­tebbel: a szalmaláng-természettel. A- kárki akármit is mond, ez igaz. Mi ilyenek vagyunk. Egy tüzes beszéd után úgy nekibuzdulunk az eré­nyeknek, hogy meg se akarunk állni az oltár lépcsőin. Néhány hét múlva azonban már elpárolog a buzgóság. Innen van az, hogy Kos­suthnak mindig nagyobb sikere lesz nálunk, mint Széchenyinek. Ezért voltak ravaszok a kommunisták, amikor először csak hároméves terv­be akarták belevillanyozni a népet. Öt év először már túlhosszú lett volna a magyarnak, akinek a tüdeje gyorsan kifullad. Ebből a jellem­vonásunkból jön az is, hogy sokszor nem gondoljuk végig a tennivalón­kat, hanem csak hirtelen nekifogunk. Amikor aztán látjuk, hogy milyen nehéz, akkor hirtelen abbahagyjuk. Álmodozunk, mint Petőfi « és mikor a tömkelegbe lépünk, vesszük észre gyászos tévedésünk. » Sokkal nagyobb szükség volna ma az erős, kitartó munkát köve­telő magyarok leckéire — Zrínyi, Pázmány, Széchenyi —, mint, a hol tárogatóval elandalitó, bus- magyar nótákkal elringató, hol a szép szavak szikráival tűzijátékot gyújtogató mutatványosokra. Egy másik fekete konkoly a magyar jellemben: az irigység. Az idegennek odaadnánk még az in­günket is, de a saját testvérünktől elkívánjuk még a betevő falatot is. Hogyan irigyelték apámat a falu­siak, mikor engem gimnáziumba küldött. « Urat akar nevelni a fiá­ból » — mondták. Hogyan lenézi az a dohány-farmos a másikat, akinek csak két « farmája » van. Nem is szólva a mi asszonyaink versengé­séről az öltözködésben vagy arról az esetről, amikor valaki új autót vesz. Az irigység ugyan egy álta­lános emberi hiba, de a magyarban egy egészen különleges formában 127

Next

/
Thumbnails
Contents