A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Z. J.: Magyar erények - magyar hibák
jelenik meg. Nemcsak elkívánja a másét, hanem ártani is akar neki. De talán a mi legnagyobb hibánk mégis a széthúzás. Ősi magyar átok ez, amelyen változtatni talán nem is lehet. Bizonyos fokig ugyanis nem is tehetünk róla. Fajilag túlságosan keverék nép vagyunk. Mindenki hoz magával valami örökséget, valami sajátos egyéniséget. Nincs két egyforma magyar fiú a szemináriumban és nincs két egyforma^ magyar katona a hadseregben. És minél inkább tüzelünk és szavalunk az egység mellett, annál kevésbbé lesz az meg. Hány új magyar egyesület és mozgalom alakult az eddig meglevő többszáz mellé, hogy « egységbe fogjon minden keresztény és nemzeti érzésű magyart. » Azt hiszem, hogy rossz végén fogták meg ezek a dolgot. A magyart nem lehet úgy egységbe terelni, mint pl. a németet. A magyar mindig individualista volt és az is marad. Kár is nagyon erőltetni, mert úgysem adja be a derekát. Belső szabadságát és egyéniségét nem adja oda semmiféle egyenruháért, jelvényért vagy köszöntésért. A magyar egységet csak a magyar lélek mély ismerői tudják majd valamiképpen biztositani. Azok, a- kik, nem kívülről akarják ráerőszakolni a kényszerzubbonyt, nem is csendőrökkel akarnak egységet és rendet teremteni, hanem a belső, sajátosan magyar egység-erőket mozgósítják és azok finom szálait fűzik össze. Száz és ezer különféle kövecskéből áll a mozaik és száz és ezer különböző szinü üvegecskéből áll a szines üvegablak, — mégis egységes képet nyújtanak. Micsoda képtelenség volna, ha valaki a még nagyobb egység kedvéért teljesen egyszínűre akarná azokat átfesteni ? Erényeinket tovább művelni és hibáinkról leszokni — ezzel a jelszóval még mindig nagyok lehetünk és megnyerhetjük az Isten áldását. Széchenyi kemény figyelmeztetésére gondoljunk: «Azért nincs a magyaron az Isten áldása, mert nem neveli és nem tagadja meg magát. » Z. J.
