A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Z. J.: Magyar erények - magyar hibák
MAGYAR ERENYEK - MAGYAR HIBÁK Amint minden embernek, úgy minden népnek is vannak sajátos erényei és sajátos hibái. Nem vagyunk egyformák. Különböznek a virágok a réten, a levelek a fán, az emberek és a nemzetek a földön. Sajnos, kevesen gondolnak arra, hogy megkeressék a sajátosan magyar lelket, a sajátosan magyar jellemet és észjárást. Pedig hogyan épithetnek a lelkipásztorok lelkiséget és a politikusok politikát, ha nem ismerik a fundamentumot. Úgy járhatnak, mint a háziasszony, aki a kovászt a liszt mellé teszi vagy a szobrász, aki — nem ismervén az anyagát — agyagból akar márványszobrot alkotni. Ismerd meg magadat! — régi görög mondás. Mindjárt hozzá is tesz- szük: Hogy megneveld magadat. Csak az a nép lehet naggyá, amely megneveli magát, — amely leszokik sajátos hibáiról és kifejleszti magában a sajátos erényeit. A magyar lélekben gyönyörűen sárgállnak az erények aranyló búzái, de csúnyán feketítenek a hibák konkolyai is. A mi népünk rendkivül józan gondolkodású. Alig van valahol több bölcseség a világon, mint a magyar paraszt házatáján. Innen magyarázható az, hogy a magyar nép nem fogad be semmiféle szélsőségeseszméket. Annál jobban ragaszkodik azonban a józan középúthoz egy kiegyensúlyozott világnézethez, amely megadja neki a feleletet a lényegre. Nagyszerűen tud különbséget tenni a lényeges és a mellékes között, az igazi és a hamis között. A részletekkel nem szeret bíbelődni; a sok magyarázkodást csak tudálékosságnak tartja, ami csak arra jó, hogy becsapják a szegény embert. Egy másik szép magyar erény a lovagiasság és az áldozatkészség. Kétségtelen, hogy Krisztus Egyháza nevelte bele népünkbe ezeket a jellemvonásokat. A népvándorlások berekesztése után ugyanis az új népek keresztény nevelése volt Krisztus Egyházának első feladata. A harcba, portyázásba beleszokott lovas népek nehezen szoktak volna bele egy házias, csöndes, békés világba. Megszűnvén a külföldi portyák, egymásközt folytatták a harcot. Váraikból támadták egymást, a kalandvágy, a zsákmányszerzés reménye, bosszú és egyéb alacsony érzelmek tüzelték a volt vitézeket a harcra. Az Egyház meglátta, hogy ezt a társadalmi réteget nem lehet hamarosan átalakítani. Ezért nem is gondolt arra, hogy leszállítsa őket a lóról és kivegye a kezükből a fegyvert. Arra törekedett, hogy magát a harcot nemesítse meg, a lovagi erényeket keresztény színvonalra emelje, a rablólovagokat az igazság bajnokává tegye. Az eredmény csodálatos volt. A lovagok, akik eddig kíméletlenül fosztogatták az utasokat, szegény parasztokat, özvegyeket, árvákat, templomokat és kolostorokat, most éppen ezeknek védelmére esküdtek föl. Az Egyház százados nevelése fejlesztette ki a mi népünkben azt a lelki erőt, amely őt Nyugat védőjévé tette és ugyanakkor a saját fönnmaradását is biztosította. Az idegent befogadni, jól megvendégelni, a gyengéket védeni, az életet is föláldozni másokért és magasabb eszményekért, — ki ne ismerné föl az evangéliumi mag virágait a magyar nép lelkében ? Egy harmadik magyar erény a becsületesség és a kötelességtudat. Nem mintha nem volnának köztünk is jellemtelenek, lusta mihasz- nák, — de ezekről mindenki tudja, hogy nem a rendes úton járnak, 126
