A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Úti Boldogasszony
Uti J$oldog,aáázony, Olaszföldön van egy híres kegykép. Úgy hívják, hogy « Madonna della Strada ». Magyarul Úti Boldogasszonynak lehetne fordítani. Ez a kép régies festésmódjával a megkoronázott Szűz Máriát ábrázolja karján a kisded Jézussal. Egy út mentén állították föl a megfáradt vándorok vigasztalására. Hogy ügyes-bajos dolgaikban siető emberek egy pillanatra megálljának és a földi dolgok között gondoljanak az égiekre is. Hogy a csüggedők, a hontalanok, a levertek megvigasztalódjanak, ha ránéznek a képre. A kegykép előtt milliók mentek át az elmúlt évszázadokban. Százezrek térdepeltek és imádkoztak előtte. Bűnösök, gyengehitüek és szentek. Ez előtt a kép előtt imádkozott hosszasan Loyolai Szent Ignác, a Jézustársaság alapi tó szentje. * * * Amikor Magyarországon a második világháború végefelé minden összeomlásban volt, — a légiriadók, a bombázások idején, amikor a pincékből és a romok alól éhező szülők és rémülettől vacogó gyermekek a napvilágra mertek bújni, hogy lássák mi pusztult el vagy hiába keressék azokat, akiket szétroncsolt az összeomlott házak fala, — a budapesti Jézus Szive templom mellett egy kép várta őket. A Madonna della Strada magyaros változata. * * * A jezsuiták magyar rendfőnöke úgy érezte, hogy a hontalanul vándorló, romok közül kivergődő, testileg és lelkileg agyongyötört embereknek szüksége lesz a vigasztaló Boldogasszonyra. Feszty Masa festőmü- vésznő nem végzett másolómunkát a hires olasz kegyképről, hanem vászonra tette a magyar lélek fájdalmát, könnyező szemeken is átmosoly- gó reményérzését és a Mária karján ülő Gyermek-Jézus alakjában megfestette a jövő győzelmes Ígéretét. A képben legszebb a két tekintet. Mária magyaros arcvonásai csodálatos szépséget mutatnak. Nyílt és őszinte barna szemeiben a csodálatos, Istenbe vetett hit, mélységes áhitat, nyugodt életbiztonság és az emberi gonoszságon érzett könnyes fájdalom tükröződik. Karján Gyermeke azt a biztos és gyengéd nyugalmat mutatja, ami annyira tulajdonsága Jézusnak, a Megváltó Istennek. Gyermek és ha ránéz az ember, tudja, hogy ez a Gyermek az egyetlen biztos sziklája az életnek, akibe kapaszkodni lehet. * * * A kép elé bucsujárás indult Budapesten. Az Úti Boldogasszony kedvenc ájtatossági hely lett. A forgalmas utcák közönsége a Mária-utca felé kanyarodott, hogy legalább egy pillanatra köszöntse az Istenanyát és új lélekerővel folytathassa nehéz földi útját. * * * Sokan elmenekültek Magyarországról. Sokan átbújtak a drótakadályok alatt. Sokan kezükbe vették a vándorbotot. Nem tudtak magukkal hozni sokat, — a legtöbben semmit. Csak egy letört ágat vándorbotnak, hogy vállukon a hontalanság, a bizonytalanság és a veszteségek fájdalmának nagy keresztjét vinni tudják. 122
