A Szív Nagy Képesnaptára az 1954. évre (1953)
Úti Boldogasszony
A jezsuita tartományfőnök is közöttük volt. Egyik legelső igyekezete volt az otthonihoz hasonló Úti Boldogasszony képet festetni és magával hozni a képet Kanadába. * * * Azóta szines, nyomott másolatokban ott függ ezer és ezer kivándorolt magyar család házának falán. Szépen megépített családi otthonokban és bérelt szobákban. Ezt a képet küldi meg emlékül a tartományfőnök úr azoknak, akik a vele együtt menekült kispapjait segítik. És ott függ a kép a kanadai dohányvidéki katolikus Szent László- templom fülkéjében vörös drapéria, élő virágok és soha ki nem alvó piros és fehér mécsesek között. A virágok tisztelettel illatoznak előtte, a mécsesek a belévetett bizalmat lehelik szent Arca felé. És az összekulcsolt kezek könyörögnek az otthoniakért, könyörögnek a kimenekült vándorokért. Imádság, ének, könny és fájdalom kéri a Vándorok Asszonyát, a magyarok hűséges Nagyasszonyát, hogy vándorságunkat rövidítse meg, könnyeinket szárogassa fel, enyhítse meg fájdalmunkat, az otthoniak rabságát cserélje szabadságra és a menekült hontalanoknak adja vissza az otthont. Hogy benne bízva visszanyerjük, ami elveszett, — bűneinkért vezekelve és megtisztulva, szabadon újra az Ó tiszteletében, boldogan adhassunk hálát pártfogó szent szeretetének.
