A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-09-01 / 9-10. szám
1990. szeptember—október 3. oldal John Wilton: „Az Űr, a te Istened megy előtted!”-----------------------------V. Mózes 31:1-8-----------------------------A felolvasott igéből egy verset szeretnék kiemelni, ez a legkedvesebb ótestamentumi igék egyike. Számomra igen nagy jelentősége van, sokszor alkalmaztam már életemben. Ez az ige a 8. versben található és így hangzik: Az Úr Isten maga megy előtted! Sokszor beszélünk arról, hogy Isten velünk volt a múltban, és velünk van a jelenben is. De ritkán említjük azt, hogy Ő velünk lesz a jövőben. Ez a vers azt mondja: Az Űr Isten előtted megy! Mózes életének végéhez érkezett. Isten tudtára adta, hogy ő nem megy be a néppel az ígéret földjére. Mózes utódjával, Józsuával beszél és átadja neki Isten üzenetét: „Légy erős és bátor, mert te mégy be a néppel a földre... Az Űr, ő az, aki előtted megy, ő lesz teveled, el nem marad tőled, sem el nem hágy téged, ne félj és ne rettegj!” Emlékezzél meg arról, hogy az Úr már átment teelőtted! Megpróbálom közel hozni ennek a versnek az igazságát. Egyik gyülekezetben, ahol szolgáltam, szerettek társasjátékot játszani. Az egyik ilyen játék volt a „képzelet játéka”. Mi is játszhatnánk ezt itt, ha becsuknánk a szemünket... De most mégis arra kérlek benneteket, hogy mialatt beszélek, tartsátok nyitva a szemeteket és figyeljetek! Próbáljátok elképzelni, hol lesztek mához öt évre! — Én akkor leszek az ötvenes éveimben. Hol lesztek ti? Ha az 1995-ös évre gondolok, aggodalom fog el. Ti nem éreztek ilyesmit? Gondolok például családom tagjaira, akiket szeretek. Lesz-e megélhetésünk, lesz-e egészségünk? Aggódunk! De figyeljük meg ennek a versnek jó hírét: „Ő az Űr Isten, aki előtted megy!” Ő már ott van az 1995-ös évben is! Máris sokkal jobban érezzük magunkat, szívünkbe bizalom költözik. De most jön a nehezebb kérdés: Hol leszünk 50 év múlva? Én bizonyára sokkal idősebb leszek. Hol lesztek ti? — Félelem fog el, és rettegés! De ismét hangzik az ige jó híre: Isten már ott van, és onnan int neked, hogy jöjj! Lehet, hogy nehéz sors vár rád, lehet, hogy jó. Lehet, hogy ünnepek várnak, de lehet, hogy tragédiák! De egyet biztosan tudunk, Isten így szól: Én előtted megyek! Ha valóban hiszed ezt, és szilárd meggyőződésed ez, különös dolgok történhetnek veled! Ez a tudat segít abban, hogy aggodalmaidat félre tedd. Vagy gondoljunk azokra az akadályokra, amelyekkel gyülekezeti, közösségi vonalon kell majd szembe néznünk! Az igére támaszkodva megtapasztalhatod, hogy aggodalmaid elosztanak. A problémák ugyan megmaradnak, de nem uralkodnak rajtunk, mert tudjuk, hogy Isten előttünk jár. Amikor New Zealandból Kanadába költöztem, szomorú voltam. Emlékszem arra, hogy mikor a hatalmas repülőgép a felhők fölé emelkedett és eltűntek a város lámpái, szinte pánikba estem. Mögöttem hagytam, felszámoltam mindent! Szeretteimet, otthonomat... Egy pillanatra szinte kétségem támadt afelől, hogy Isten velem van-e. És akkor eszembe jutott ez a bibliavers: Az Úr Isten előtted megy! Hirtelen rájöttem arra, hogy hiszen Ő már Kanadában van! Érdekes, eddig még sohasem gondoltam így erre. Az a gondolat, hogy Ő már ott van, lecsendesített, megnyugtatott és bizalom költözött szívembe. Legyőzte aggodalmamat, és ma már boldog vagyok, hogy Kanadába jöttem! Milyen aggodalom él a te szívedben? Testvérem, légy bátor! A te Urad előtted ment! Ha ezt hiszed és meggyőződéssel vallód, megnyugszol. Biztosíthatlak, hogy a legjobb dolog még ezután következik! Nem úgy van, hogy eddig jól ment dolgotok, most pedig az út lefelé ível. A Szentírásból nem ilyen Istent ismertünk meg! Olyan Istent, aki Jézus Krisztusban közel jött hozzánk, kegyelmét adta, és a legjobbat még ezután tartogatja számunkra. Én meg vagyok győződve erről, olyanannyira, hogy azért imádkozom, hogy még ha a 105. évemet érem is el, de hátra lesz még utolsó lélegzetvételem, még mindig azt tudjam mondani: a legszebb, a legjobb még ezután jön! Mert Isten előttem ment, életem java a jövőben van. Mert amit szem nem látott, fül nem hallott, olyan készített Ő az őt szeretőknek. A korintusi levélben azt mondja a Biblia, hogy amit most tapasztalunk, az csak árnyéka a jövendőnek. Itt csak sátorházunk van, odaát örökkévaló hajlékunk lesz, nem kézzel csinált. Érzitek-e az összefüggést a két tanítás között? Amivel most bírtok, az csak egy törékeny, hallott, olyat készített Ő az őt szeretőknek. A örökké tartó ház. őszintén megvallom, hogy én szeretem és élvezem az életet, amit élek. Újra meg újra hálát adok Istennek, hogy olyan jó hozzám, hogy érezhetem, hogy én vagyok én, és az lehetek, akinek Isten akar engem, hogy legyek. Mégis tudatában vagyok annak, hogy ez csak sátor, ahhoz képest, ami Istennél vár reám. Látjátok: Isten előttem ment! S ha ez igaz, akkor a java még ezután jön! A magyar baptista gyülekezeteknek lehettek a múltban nagyon szép napjai. De őszintén hiszem, és ha ti is hisztek az igében, és szilárd meggyőződésetek az, hogy Ő előttetek jár, akkor gyülekezeteiteknek a legszebb idei még hátra vannak! Mert a ti Uratok, Istenetek már odament! Mi a válaszotok erre? Én bízom abban, és imádkozom azért, hogy újuljon meg bizodalmatok abban az Istenben, aki előttetek jár! És szálljon fel most szívetekből a könyörgés: „Úr Istenünk, járj előttünk te magad! Hadd fejezzem be egy kis történettel. Skóciában az edinburghi egyetemen volt egy nagytudású professzor, aki őszintén alázatos, krisztusi lelkületű ember volt. De mint sok professzornak, neki is voltak bogarai. Ezek közül az egyik az volt, hogy ha egy diákkal, vagy bárkivel egyszerre ért az ajtóhoz, hátralépett, udvariasan meghajolt, és így szólt: Menjen csak előre, én majd ön után! A diákok többször kipróbálták, hogy megelőzzék őt az ajtónál, és ők mondhassák: Tessék csak előre menni, majd én követem! Egyszer sem sikerült őt megelőzniök. Végül a diákok már tréfát űztek egymás közt ebből, hajlongtak egymás előtt és mondták: Menjen csak, majd én ön után! Az utcán úgy néztek ki, mint a bolondok, amint tessékelték egymást. Évekkel később ez a professzor súlyos beteg lett és meghalt. Nem sok idő múlva megírták az élettörténetét, és hogy hiteles legyen, megkérdezték a családját, hogy mi volt az utolsó szava. Megtudták a következőt: Napjait már eszméletlen állapotban töltötte, de utolsó percében felnyitotta szemeit, fölfelé tekintett, olyan boldogan, mintha felismerne valakit, akit nagyon szeretett. Utolsó szavai ezek voltak: Menj elől Uram, és én követlek! Kedves testvéreim! Jézus Krisztus ebben a pillanatban is közöttünk van. Azt akarja, hogy te, mint az Ő gyermeke, és mint az Ő gyülekezetének tagja, légy meggyőződve arról, hogy Ő ismeri a te jövődet, hiszen előtted ment! A professzor példájára ma te is mondd ezt Istennek: Menj elől, Uram, és én követlek! Áldjon meg benneteket az Úr, hogy részetek legyen ebben a boldog megtapasztalásban! (Rev. John Wilton előadása a Ráma Tábor Bibliai Konferenciáján, 1990. jún. 30-án. Ford. dr. Haraszti Sándor) A szabadító kútja (Folytatás az 1. oldalról) 5. Kik merítenek örömmel a szabadító Kútfejéből? Akik azt is meglátták, hogy mennyire közel van a kút, amelyből élő vizet meríthetnek„Közel van az Úr...” (Zsolt. 145:18). Közel van a kút, csak mi sokszor olyanok vagyunk, mint Hágár, nem látjuk a közelben lévő Kútforrást. Küldött kell, hogy érkezzen, aki megmutatja a kút közelségét. — Ott van a te Bibliádban is, nyisd fel naponta s az élő víz csillan feléd. Tükrében felragyog Jézus Krisztus sugárzó arca. Ezért a hála szárnyain emelkedjünk mi is Isten trónjához és mondjunk köszönetét azért, hogy megajándékozott minket a Szabadító Kútfővel. Megyesi József „Szívembe rejtettem a te beszédeidet, hogy ne vétkezzem ellened. "(Zsolt 119:11) * „Az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait."(Zsid 4:12)
