A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-09-01 / 9-10. szám
4. oldal 1990. szeptember—október ÜNNEPI KÖSZÖNTŐ (Elhangzott a Budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetem diploma kiosztó ünnepélyén, 1990. szeptember 16-án, az angol nyelvű hallgatók nevében; részletek) (Részletek) ...A Semmelweis Orvostudományi Egyetem több mint egy évtizeddel ezelőtt kezdte meg külföldi hallgatók oktatását. Testvérem, Pamela R. Haraszti, egyike volt a legelső amerikai hallgatóknak 1974-ben. Ö ezen az egyetemen kapott diplomát 1980- ban. Jelenleg szakorvosként működik Amerikában. Szüleim, dr. Haraszti Sándor és dr. Baán Rozália is Alma Máterüknek tekintik a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet. Én 1984-ben kezdtem el tanulmányaimat ezen az egyetemen. Amerikában születtem és magyarul szüleimtől tanultam. Anyanyelvem angol. Két éven át tanultam Budapesten a Szinyei Merse Pál Általános Iskola és Gimnáziumban. Ezalatt jól megtanultam magyarul és németül. Visszamentem Amerikába, és gimnáziumi érettségit ott szereztem. A College elvégzése után iratkoztam be a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem nemcsak angol nyelvű külföldi hallgatókat oktat, hanem német nyelvűeket is. Eri szándékosan a magyar nyelvű oktatási szakot választottam. Meg kell vallanom, hogy nagyon nehéz volt megtanulnom és megszoknom a magyar orvostudományi nyelvet. Sok álmatlan éjszakát töltöttem a magyar nyelvű orvosi tankönyvek mellett, és olvastam a szövegeket szótárral a kezemben. Sokszor azt hittem, hogy a magyar orvosi szaknyelvet soha nem lehet megtanulni... Édesapám mondta el nekem, hogy ő a Budapesti Orvostudományi Egyetem elvégzése után Lausanne-ba ment, ahol franciául folytatta tanulmányait, majd Zürichben németül, és később Amerikában angolul végezte a post-graduális tanulmányokat. Elmondta nekem, hogy milyen óriási erőfeszítést jelentett az orvostudományt különböző időkben négy különböző nyelven tanulnia. Én angolul és németül olvastam kiegészítő szövegeket a magyar nyelv mellett. Ez alkalommal azt a hálát és elismerést szeretném kifejezni, amivel mint külföldi hallgatók viseltetünk a Semmelweis Orvostudományi Egyetem iránt... Nemcsak tudományt tanulunk az Egyetemen, hanem egymás népét, kultúráját, hagyományait is megismerjük és megtanuljuk tisztelni. Úgy vélem, hogy aki Magyarországra jön tanulni, akár Budapesten, Debrecenben, Szegeden, vagy Pécsett, az részesévé lesz a magyar kultúrának, a magyar történelemnek, a magyar gazdasági problémáknak, és megismeri a magyar vendégszeretetet. Negyven évvel ezelőtt Édesapám mondott köszönetét az akkori orvos graduáltak nevében. Nagyon nagy megtiszteltetés a számomra, hogy most én szólhatok az angol nyelvű hallgatók nevében a diplomakiosztás alkalmából. Szeretném elmondani, hogy a Magyarországon eltöltött évek nem maradnak hatás nélkül egyikünk életében sem. Angolul úgy mondanám, hogy visszatérve szülőhazánkba, úgynevezett „Goodwill Ambassador”-ok leszünk (magyarul: a Jóakarat Nagykövetei). A nagyvilágba és messze szülőhazánkba elvisszük Magyarország jó hírét. Nemzeteink és a magyar nép között a barátságot munkáljuk. Mi érzelmileg kapcsolódunk Magyarországhoz, nem csupán a magyar orvostudományhoz. Ha én meghallom ezt a szót, hogy Magyarország, akkor én is úgy érzem magamat, mint a híres költő Ludwig von Lenau: “Wenn ich den Namen Ungarn hör’, wird mir das deutsche Wams zu enge”, vagyis: „Ha én a magyar nevet hallom, szűk lesz rajtam a német kabát.” Énrajtam az amerikai kabát lesz szűk, nemcsak azért, mert nehezen kapni kabátot az én méretemre, hanem azért is, mert a szívem ilyenkor gyorsabban dobog. A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen az orvostudományt világviszonlatban is magas fokon oktatják nemzetközileg elismert tudósok, klinikusok, kutatók. Megtanultuk tőlük az orvosi gondolkodást. A vizsgakövetelmények magasak. Ezen az egyetemen azonban nevelnek is. Megtanultuk szeretni a beteget, törődni az emberrel, aggódni a szenvedő beteg életéért. Megtanultuk azt is, hogy az orvos feladata nem csupán a gyógyítás, hanem a betegségek megelőzése, az egészség megőrzése is. Semmiért nem adnám az életemből azt a hat évet, amit medikusként Magyarországon töltöttem. Megismertem a magyar történelmet, olvastam a magyar irodalomból. Figyeltem a Magyar Rádiót, Televíziót, olvastam a magyar újságokat, figyeltem a magyar politikai pártoknak a kialakulását és közvetlenül szemléltem a hatalom-átadás és a politikai átalakulás elkerülhetetlen folyamatát. Olyan történelmi időkben éltem Magyarországon, amikor az „1956-os eseményekéből „népfelkelés” lett, pedig ugyanezeket az eseményeket valamikor „ellenforradaloménak titulálták. Magyarország visszanyerte szabadságát, végső tiszteletet adott azoknak a magyar államférfiaknak, akik 1956- ban ezért küzdöttek és életüket áldozták. Én is részt vettem Nagy Imre és mártírtársai kegyeletes temetésén. Részt vettem Billy Graham igehirdetésén a Budapesti Népstadionban, amikor 110-ezer ember jött el önként Isten igéjét hallgatni. Magyarország Prímása és a többi egyházak vezető püspökei üdvözölték a világhírű és nemzetközi tekintélyű evangélizátort az emelvényen. Édesapám volt az evangélizátor tolmácsa. Ez a gyülekezet kifejezte a magyarság élniakarását és annak elismerését, hogy a társadalomnak morális értékekre is szüksége van. Én is részt vettem ebben mint egy szerény szereplő. Próbatételem volt, mert tolmácsként magyarul közvetítettem az angol nyelvű ünnepség egy jelentős részét. Amerikában nem fogadják el a külföldi orvosi diplomát minden további nélkül, nem úgy mint egyes nyugateurópai államokban. Nekünk még kemény honosító vizsgák sorozatát kell letennünk szülőhazánkban ahhoz, hogy ott postgraduális kiképzést kezdhessünk, és hogy orvosi működési engedélyt nyerhessünk. Nekem az volna a célom, hogy a szakorvosi kiképzést is Magyarországon végezzem el... Szeretném megvalósítani azt, ami szüleimnek is célkitűzése volt. Orvos-misszionáriusnak készülök mint sebész. A humánumot és az orvoslás művészetét szeretném kiegészíteni egy Istenben hívő ember életének a bizonyságtevésével. Szolgálni szeretnék hátrányos helyzetben élő embertársaimnak. Szeretném elvinni közéjük az emberszeretet gyakorlati üzenetét úgy, mint Albert Schweitzer vagy Dávid Livingstone tette. Amikor mi, külföldi hallgatók elköszönünk az Egyetemtől, ez az elköszönésünk Magyarországnak is szól. Ez alkalommal nem mulaszthatom el, hogy ne mondjak köszönetét a mi áldozatkész szüléinknek, akik nem riadtak vissza áldozni és aggódni értünk. Én is, de többen mások is, magyar szülők gyermekei vagyunk. Az én Édesapám hányszor hivatkozott arra, hogy ő Eötvös Kollégista volt Lőrincze Lajossal együtt. Ezt a Kollégiumot Kodály Zoltán, Pais Dezső, Horváth János fémdr. Haraszti Leland
