A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-03-01 / 3-4. szám
1990. március—április 9. oldal „Bízzál teljes szívvel az Urban!” Trust in the Lord II. rész Külön köszönet osztálytársaimnak, akik kifizették repülőjegyünket Antiquaból Miamiba. Az Amerikai Nagykövet csak az amerikaiakat segítette, minket ott akart hagyni, mert nem volt pénzünk a repülőjegyre. Ugyanis, ami pénzem volt, odaadtam a helyi embereknek ennivalóra. Külön köszönet Pastor & Mrs. Lebecknek és a Trinity Gyülekezetnek, Sacramento, Californiában, akik segítsége által végre hazaérkeztünk. Tudom, hogy ez a levél nem ér el mindenkit, akik imádkoztatok értünk, hiszen sokan voltak, akik TV-n vagy újságon keresztül hallottatok rólunk. Az Úr áldjon mindnyájatokat. Imádkozzatok továbbra is a montserrati testvérekért, akiknek az élete nagyon megnehezedett a hurrikán után. Orvosi egyetemünk újra megnyílt október 16-án, most Texasban. Tehát újra csomagoltunk, ez alkalommal Moses, Heather és én; s útra keltünk október 14-én. Nem jutottunk messze, a kocsink elromlott és vissza kellett fordulnunk Canadába. Mivel már megkésve voltam az újrakezdéshez, mondtam a férjemnek, „a legbiztosabb és leggyorsabb mód, hogy lejussak Texasba a repülőn. ” Megrendeltem a repülőjegyet október 17-én San Franciscoba, ahonnan tovább kocsival mentünk volna. Amint tudjátok, ezen a napon egy rettenetes földrengés volt San Franciscóban, tehát így megint itthon maradtunk. Az Úr adott nekem is „kis szünetet". Kértem az egyetemen halasztási időt januárig, amit meg is kaptam. Azóta levezettem Texasba, s néhány napja tértem vissza. Bármennyire zörögtem az itteni egyetem orvosi szakán, az ajtó nem nyílott meg... Az Úr tudja miért nem... Úgy tűnik, tanulmányaimat egy ideig Plainview, Texasban folytatom. Elég nehezen tudom elfogadni ezt az újabb,költözést ’, de nyitott vagyok, az Úr felé, ahová ő vezet, oda megyünk. Kezemet az Úr kezébe teszem és kérem, hogy Ővezessen bennünket... és Őlegyen „mindenekben... "Az idő múlásával az Úr megnyitja az Ő tervét előttünk. Kérlek, imádkozzatok értünk. Amint az elmúlt néhány napban 6 államon keresztül vezettem Amerikában, különböző évszakokon mentem át: tél, nyár, ősz. Van olyan hely, ahol mindig nyár van, a nap mindig süt. De ez a hely a sivatag, ahol nem sok növény nő meg. Az utam legnagyobb része a sivatagon vezetett át. Vannak keresztyének, akik mindig azt szeretnék, hogy napsütéses legyen az életük... azért van olyan kevés növekedés az életükben. Sok helyen a szürke ég és az esőfelváltja a napsütést, ami egyensúlyt hoz a természetnek. Vannak keresztyének, akiknek a kedvenc évszaka mindig az, amiben éppen vannak, tudva azt, hogy felhők jöhetnek útjukba, de a nap újra kisüt életükben. Te melyik csoportba tartozol? Az egyik legfőbb, amit utazásaim alatt tanultam, hogy térkép nélkül sosem jutnék el célomhoz. Ezt különösen megtapasztaltam utolsó utazásomkor, B.C.-ből Texasba. Az út hosszú (8500 km) és fárasztó volt, s végig egyedül utaztam. Figyelnem kellett a térképet, olvasnom az átjelzéseket és követnem a megfelelő irányt. Különösen nehéz volt tájékozódni egy idegen nagy városban, az éjszaka sötétségében. Próbáltam nagyon óvatos lenni, hogy el ne tévedjek és főleg nehogy bekeveredjek Los Angelesbe, ami Amerika egyik legnagyobb városa. 11 millió ember lakik ott, annyi mint Magyarországon együttesen. Amint a főúton vezettem, egy fontos útkereszteződésnél a nap oly erősen sütött, hogy nem láttam jól a táblát. Egy pillanatnyi vakság eltérített a helyes útról. A következő tábla mutatta: „Los Angeles 60 miles’’, de már a nagy hegyekben voltam, 12 sáv között és nem volt visszaút... Előtte sosem voltam Los Angelesben... csodálkozva láttam a rengeteg hidakat, sávokat és a sok millió kocsit... Hamarosan a belvárosban találtam magam, az 5 órai csúcsforgalomban. Ezen a napon már 12 órát vezettem és még legalább 8 órai vezetés volt előttem. Amint megálltam, hogy kiértékeljem kétségbeesett állapotomat... és tanulmányozzam a térképet, megpillantottam egy néhány fiatal lányt az utcasarkokon. Amint visszaültem a kocsiba, könynyes lett a szemem. A szabadság felszabadíthat, de tönkre is tehet embereket... Tőled függ, hogyan használod szabadságodat és mit választasz... Jézus azt mondta, „ Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosoknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegy elmének esztendejét... vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sión gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyet öröméneket... (Ésaiás 60:1-3) Sokan, akik olvassátok levelemet, ismeritek az Úr szabadító erejét, de sokan még nem tapasztaltátok meg. így mind a két „táborhoz"lenne néhány szavam. Szeretném figyelmeteket Jézusra irányítani, aki a reménység ajtaja. Tudod, hogy találod meg őt? Nyisd ki a térképet: a Bibliát! Olvasd! Tanulmányozd! S kövesd az irányt! S ez elvezet Téged célodhoz! Talán Te már elindultál az Ő útján egyszer, de a sátán megvakított egy pillanatra és most el vagy veszve. Vedd elő újra az O térképét! Valdd be, hogy el vagy veszve és kérd az Urat, hogy segítsen ki Téged a Te elveszett állapotodból. Talán Te is úgy érzed magad, mint én éreztem Los Angelesben. Milliók vannak körülötted, de senki sem tudja, hogy el vagy veszve, s talán senki nem is törődik veled. De van Valaki, aki igazán törődik veled... most is ott áll melletted, hogy felemeljen és visszavezessen az Ő útjára. Ő az, aki azt mondta, „én azért jöttem, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és szabadon bocsátást a megkötözötteknek... "és ez a Valaki Jézus! Végy időt arra, hogy igazán megismerd őt! E Szilveszterkor lesz 24 éve, hogy életemet igazán átadtam az Úrnak. Ha megosztanám megtapasztalásaimat és örömömet az Úr Jézussal való járással, akkor ez a levél egy könyvkiadóba végződne, mert oly sok mondanivalóm lenne! Röviden, „Isten nekem minden mindenekben!"„Sokat szorongattak engem ifjúságom óta, de nem győzedelmeskedtek felettem" (Zsoltár 129:2), mert Jézus őrző keze védett engem. Végül egy rövid üzenet Testvéreimnek Krisztusban. Amint utaztunk és szolgáltunk Magyarországon Pastor & Mrs. Lebeckkel, az egyik nagy örömünk volt, hogy megláthattuk, hogy új nap született Magyarországon. Mi is kaphattunk egy előízt abból, amiről a magyar nép nagyon régóta álmodott. Én is Magyarországon születtem és nevelkedtem; jól ismertem az ottani helyzetet. Pásztor Lebeck igehirdetéseinek fő témája ez volt: „Kelj fel tündökölve, mert jön világosságod, az Úr dicsősége ragyogott rád". (Ésaiás 60:1) Rövidesen hazaérkezésünk után hallottuk az örömhírt, hogy Magyarország független állam lett! A Ti örömötök, a mi örömünk is! Testvéreim! Keljetek fel és emeljétek magasra a Ti világosságotokat, hogy sokan megláthassátok azt és jöjjenek az Úrhoz ezáltal. Jézus építi az Ő gyülekezetét; sok titkos
