A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-03-01 / 3-4. szám
10. oldal 1990. március—április ELKALLÓDOTT EVEK — Lost Years — követőit hozza elő! Örülünk az ömlőkkel, de sírunk a sírókkal. Milliók vannak még „fogságban" Romániában, Albániában, Szovjetunióban, Kínában... és más helyeken is. Külön küldjük szeretetünket és imádságainkat testvéreinknek, barátainknak Romániába, akikkel a nyáron találkoztunk. A Ti szomorúságotok a mienk is; szeretnénk néktek segíteni a kereszt-hordozásban. Különösen szeretném bátorítani Testvéreimet, hogy imádkozzatok a szorongatásban élőkért. Hiszem, hogy az Úr tudna küldeni angyalok sokaságát, hogy harcoljon értük és megszabadítsa őket; de azt is hiszem, hogy az Úr meg tudja őket erősíteni, hogy kitartóak legyenek. Emlékeztek Dániel 10 részére? A nagy megpróbáltatás ideje alatt Dániel bőjtölt és imádkozott. Az Úr angyala már előbb el akart jönni Dánielhez, de a Perzsa birodalom vezére (a Sátán angyala) útját állta 21 napig. Ezidő alatt Dániel tusakodott imádságban. Dániel kitartó volt imádságban, mert ő rászánta magát kezdettől fogva Isten dolgainak megértésére és megalázta magát Isten előtt. Az Úr közbe fog lépni az övéinek megszabadításáért világszerte, az ő idejében, de a mi feladatunk, hogy imádságban mögöttünk álljunk. Mielőtt a,,Hurrikán Hugó"elért szigetünkhöz, egy nagy csendesség volt; szinte nehéz volt elhinni, hogy egy rettenetes vihar közeledik. Történelmi eseményeknek vagyunk tanúi ma: a szabadságért való harcolás, hirtelen változások, „felületes"béke beszéd... Ez a felkészülés ideje számunkra. Amikor a „vihar” megérkezik, már túl késő felkészülni. Az Úr Nagy Napja közeledik! Készen vagy? Helyeden állsz? Betöltőd hivatásod Jézusban? Soha nem fogom elfelejteni, amikor a hurrikán veszélyének figyelmeztetését kaptuk. Minden olyan gyorsan történt. Csak egy napunk volt felkészülni, és az a nap, egy csodálatosan szép, napsütéses nap volt. Sok hurrikán figyelmeztetést kaptak a helyi emberek az elmúlt 61 évben, de az igazi hurrikán mindig elkerülte a szigetet. Talán ezért sokan nem hittek ennek a figyelmeztetésnek sem és drága árat fizettek érte... sokan elveszítették életüket... Nem tudjuk, mennyi időnk van az Úr napja eljöveteléig, de nincs idő, hogy a figyelmeztetést könnyedén vegyük. Légy készen! Segíts azokon, akik nem ismerik az Urat! Bízzál teljes szívvel az Úrban! S ne feledd el: a mi reménységünk nem a földiekben van, hanem az örökkévalóságban. Csontosné Doktor Irén Vancouver, Canada Hivatalos voltam egy nem hívő lakodalomba. Esküvő után a násznép, a vendégsereg helyet foglalt a díszesen terített asztalnál, — mi is, feleségemmel — megvacsoráztunk, azután néztük a mulatozó közönséget. A zenészek közül az egyik megismert. Munkatársam volt a vállalatnál, és azt mondta a többi zenésznek, meg a velük társalgó szakácsoknak, kezével rám mutatva: — Nézzétek, az ott egy hívő ember! Nem iszik, nem dohányzik, most sem duhajkodik... Alig telt bele néhány perc, az egyik fiatal szakács odalépett hozzánk. Köszönt, bemutatkozott, és elmondta, hogy hívő családból való, és fiatal korában, amíg a szüleivel élt, rendszeresen járt velük imaházba, ifjúsági órákra, zenélt közöttük, és sok szép élményt őriz magában. — És most merre tart? — kérdeztem, — hiszen még mindig fiatal? — Két évvel ezelőtt bevonultam katonának, — válaszolta, — és ahol katonáskodtam, megismertem egy lányt, akit feleségül vettem. Eljött velem, mondta kereken, hogy nem szeret odajárni, és így már én sem járok többet! — így hát inkább maga maradt el a Krisztus nyájától? — kérdeztem szomorúan. — Hát igen, — hajtotta le a fejét, majd újra fölemelte, és hirtelen kínálni kezdett, hogy igyam én is bort! Amikor látta, hogy nem fogadom el, megcsóválta a fejét: — Csak egy keveset, no. Mértékletesen. Hiszen a kánai menyegzőn Jézus is csodát tett, borrá változtatta a vizet, hogy legyen az asztalon... — Erre már asztalunkhoz ültettem, és elmondtam neki, hogy: — A kánai menyegzőn nem azért változtatta Jézus borrá a vizet, hogy jogot adjon az embernek arra, hogy „most már a diófáig minden a mienk”, hanem jelenlétével megoldódott a problémájuk. Ma is, minden hívő házaspár életében az O jelenléte oldja meg a problémákat, az anyagiakat és lelkieket egyaránt. — Miután ott az elfogyott után előhozták a „csodabort”, már tudták értékelni, Isten áldásait... — Meg aztán azt se feledjük, hogy minden úton veszélyes ittasan járni, a keskeny úton pedig nem is lehet! Nagy veszélyeket rejt magában az ittasság, tudjuk. No de nézzen körül, ott egy nő, amott egy férfi, ittak már... hogy néznek ki? — A fiatal szakács rám nézett, gondolkodott, majd azt mondta: — Ilyen komolyan még a szüleim sem beszéltek velem. Köszönöm! — és elment. Ez a néhány szó emlékül maradt meg bennünk is, és arra gondoltunk, hogy a hívő szülőknek igenis szólniok kellene serdülő gyermekeiknek, akiket az elkallódás veszélye fenyeget. Olyan ez, mintha azt látjuk, hogy valakinek ég a háza, és azon gondolkodnánk, hogy az nem a mienk... pedig a tűz könnyen terjed, és átcsaphat — mondjuk — a mi gyermekünk házára is, sietnünk kellene a mentési munkával! Nehogy egyszer rólunk is azt mondják — amikor esetleg már késő, és valaki más fölnyitja a szemünket, — hogy „ezt még sohasem hallottam a szüleimtől!” Rúzsa János IGAZSÁG HÍRNÖKE A Baptista Világszövetség ajánlata az egység érdekében Nyolcvan évvel ezelőtt különféle okok osztották meg a hazai baptista missziónk szervezetét (törvényes elismerés, különféle szövetségek, lapok stb.). A Baptista Világszövetség első elnöke — dr. John Clifford és társai — az egység visszaállítására törekedtek. Tanácsukra 1908. január 15-én elhatározták a két hivatalos lap — a Békehírnök és az Igazság Tanúja — egyesítését. Az új lap címe: Igazság Hírnöke. Előbb a sajtótermékek, majd az ügyvitel teljes és végleges egyesítését kívánta a világszövetség. Az Igazság Hírnöke február derekától jelent meg, havonta kétszer. Tartalmában semmilyen változás nem volt, hiszen a két korábbi szerkesztőség hitvallása és törekvése azonos volt. A nehezen létrehozott egység mégis hamar megszűnt. 1909-től ismét külön jelentek meg a lapok, és szűkültek az együttműködés lehetőségei. A taglétszám korábbi dinamikus növekedése megtorpant. Addig 25 év alatt huszonötszörös volt a növekedés, már 12000 volt a hazai baptisták száma 1908-ban. A szervezeti egység tizenkét évvel később, végre létrejött. Ma is imádkoznunk kell a felekezetek közötti jó testvéri egyetértés mellett gyülekezeteink egységéért. Az idő mindig azokat igazolja, akik a békességen és az egységen fáradoznak. Szebeni Olivér Budapest
