A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-01-01 / 1-2. szám
1990. január—február 3. oldal „LEOMLOTT A KŐFAL” Menekülők „népvándorlása” a 20. század végén — The Wall Fell Down — Az elmúlt hónapokban több százezer kelet-európai menekült özönlött Nyugatra Lengyelországból, Magyarországról, Kelet-Németországból, Csehszlovákiából, Romániából és a Szovjetunióból. A „dominó-elv” alapján egyik kommunista vezetésű ország a másik után próbál kétségbeesetten a szocializmusból a demokráciába átformálódni. Az év közepén Magyarország lebontotta az osztrák határon kiépített „vasfüggönyt”. Ezzel elhárította az utolsó akadályt a több tízezer keletnémet menekülő elől. Novemberben Csehszlovákia követte Magyarország példáját, ott is lebontották a műszaki határzárat. November 9-én este megnyílt a berlini fal, és közel egymillió kelet-német özönlött át Nyugat-Berlinbe, és elképedve látta a roskadásig megtöltött élelmiszer-áruházakat, friss banánjaival, és a szabadság csillogó neonfényeit. Kelet-berlini baptisták sétálhattak át a határon, hogy nyugatberlini gyülekezeteket látogassanak meg, amit 28 évig nem tehettek. Bili Wagner, a Déli Baptisták Európában dolgozó misszionáriusa is a helyszínre utazott Belgiumból, hogy a Berlini Fal „megnyílásának” tanúja legyen. „Ezek az emberek 40 évig lidércnyomás alatt éltek — jegyezte meg Wagner testvér —, de eddig nem volt módjuk felmenteni önmagukat mint nemzetet a második világháború szörnyűségeiért. Kelet- és Nyugat-Németország szétszakítását sokan közülük Isten ítéleteként vették tudomásul a múltban elkövetett bűnökért. De most új reménység van bennük a jövőre nézve. Egyre inkább azt mondogatják: „Talán Isten megbocsátott nekünk és egyszer megint egy nép lehetünk és békességben élhetünk.” Európában sokan izgatottan figyelik azokat a változásokat, amelyek szinte végig söpörnek Kelet-Európábán, bár aggódás is tapasztalható a stabilitás csökkenése miatt. Különösen a Szovjetunióban erősödnek fel a nemzeti ellentétek, ott is inkább a távolabbi köztársaságokban. Minden esetre gazdaságilag nehéz esztendők várhatók Kelet-Európábán. 40 év után a kommunista vezetésű országok többségében nem sokkal jobb a helyzet, mint a harmadik világ eladósodott országaiban. * A menekülők áradata komoly próba elé állítja a nyugat-német menekültsegély szervezeteket is. Sok tíz, sőt százezer német származású család érkezett az elmúlt évben a Szovjetunióból, Romániából, Lengyelországból és Kelet-Németországból. A nyugat-Macher János lelkipásztor menekülőket fogad a Szovjetunióból. — Baptist minister Johann Macher greets a Soviet family in West Germany. német baptisták hathatós segítséggel igyekeznek fogadni a menekülők szűnni nem akaró áradatát. Macher János baptista lelkipásztor, egyik vezetője a Hannover melletti Bramsche-Hesepe Reception Center nevű menekült központnak, amely korábban katonai támaszpont volt. Macher János Magyarországról származik. 1956-ban Budapesten tanult a Baptista Szemináriumban. Miután a felkelést leverték, az a hír járta, hogy a fiatal magyarokat az „oroszok összeszedik és a Szovjetunióba viszik.” „Én nem akartam semmiképpen odamenni” — mondja. Egyik vasárnap este a gyülekezeti alkalom után hallotta, hogy egy teherszállító autó másnap Ausztriába megy élelmiszer-szállítmányért. Feleségével együtt úgy döntött, hogy ők is elutaznak. Először Svájcba vezetett útjuk, ahol a Rüschlikoni Baptista Szemináriumban befejezte teológiai tanulmányait. Bár nem volt könnyű, mivel csak magyarul és németül beszélt, az oktatás pedig angol nyelven folyt. Felesége, Zsófia még németül sem tudott. Svájcban nem maradhattak sokáig, így Németországba mentek, ahol rövid időn belül állampolgárságot is nyertek német származásuk miatt. Azután egy gyülekezet hívta meg lelkipásztorának. Emellett azonban második munkaterületként — a bevándorlók ügyét képviselte a Német Baptista Szövetségben. Különböző gyülekezeteket keresett fel, ahol munkájáról beszélt és önkénteseket toborzott, akik segíteni tudtak az új bevándorlók beilleszkedési gondjaiban, lakás és munka keresésében. MINDEN, ez a neve annak a német városnak, ahol Macher testvér egy baptista gyülekezet pásztoraként dolgozott az elmúlt év júliusáig. Az eredetileg 350 tagú gyülekezet a múlt félévben megduplázódott az újonnan érkezett bevándorlókkal. A Minden-i gyülekezetben az újonnan jött család mellé egy úgynevezett „partner” családot jelöltek ki. így segítenek nekik a vásárlásban, bankügyek intézésében, és hogy miként lehet „lerázni” a házról-házra járó tolakodó üzletkötő ügynököket. A tömegesen érkező menekültek ügyintézése sok időt és fáradságot igényel. Macher testvér a múlt év augusztusa óta fő munkaidőben végzi ezt a munkáját, a Hannover melletti menekült-központban. Naponta mintegy 400 menekült érkezik ide, többségük a Szovjetunióból. 2600 embert tudnak itt egyszerre elhelyezni a tiszta, de egyszerű szobákban. Legtöbbjük 6-8 napig marad a táborban, az elmúlt évben 600 ezren érkeztek. Macher testvér elsősorban a baptista hátterű bevándorlókkal foglalkozik. A Minden-i gyülekezet szószékét fölcserélve, most a tábor ebédlőjében tart rendszeresen istentiszteletet hetente többször is. „Teljesen más ez a munka, mit egy helyi gyülekezeti szolgálat” — mondja. „Ha például megkérdeznénk egy összejövetelen, hogy hányán vannak itt először, egyharmada fölállna. Ha azt kérdeznénk, hogy kik voltak itt az elmúlt alkalommal, akkor a másik kétharmada állna föl.” Az emberek általában nem ismerik egymást, és így nagyon nehéz gyülekezeti légkört teremteni. Macher testvér
