A Kürt, 1990 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1990-03-01 / 3-4. szám
1990. március—április 3. oldal Robert G. Wilkins: „Szeressétek ellenségeiteket” — Love Your Enemies II. rész A cikk első részét A KÜRT 1989. szeptember— októberi számában közöltük. Mondhatjátok: Jó, jó, szeretni fogom ellenségemet, de csak amíg túl messze nem megy, mert azért mindennek van határa! A szeretetnek szélessége és hosszúsága is van. Milyen messzire mehet el a szeretet, ha az ellenségről van szó? Jézus nem hagyott minket tudatlanságban efelől. Nem filozofált, nem állított fel elméleteket, nagyon is gyakorlati megoldásokat mutatott be. Nem kitalált és nem távoli ellenségről szólt, hanem azokról, akik nagyon is közel vannak hozzánk, akik méltatlanul bántak velünk, akik kegyetlenül megsértettek. Milyen messzire mehetünk el velük szemben? Jézus nem szóbeli szerétéiről beszél. Cselekedjünk! „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket!” 44. vers. Az agapé nem paszszív. Nemcsak eltűri, elkerüli az ellenséget, hanem a hántásra pozitív módon reagál, mégpedig nem a mi emberi természetünk szerint. Még egy történet a mesgyéről. Hat éves voltam, amikor apám meghalt. Anyám nehéz helyzetbe került, anyagi szorultságában kénytelen volt eladni a tanya egyes részeit. A szomszéd lakásba nagy család költözött, akiknek bejáró utat építettünk, udvarunk mellé pedig kerítést húztunk. Ez a terület állandó vita forrása lett, a gyerekek a kerítést verték. Anyám egy napon új módszerhez folyamodott. Ha süteményt sütött, mindig küldött nekik, a gyerekeknek meg ruhákat. Lassan feloldódtak, és mire elköltöztek, a legjobb barátság alakult ki köztünk. Isten azt akarja, hogy szeretetünk cselekvő szeretet legyen. Előfordult-e már, hogy valaki szavai pergőtüzével támadott meg? Hogyan reagáltál rá? Hasonló támadást intéztél ellene? Vagy hallgattál? A szeretet nemcsak csendben tűr, hanem szép szóval válaszol. És másnak sem mond rosszat róla! Az igazi szeretet áldást mond. Ez Jézus szeretete! Emlékszel-e, mit mondott Jézus a kereszten, amikor méltatlanul szidalmazták? „Atyám, bocsáss meg nékik, mert nem tudják, mit cselekesznek!” Hogyan imádkozott István vértanú azokért, akik halálra kövezték? „Uram, ne tulajdonítsd nekik ezt a bűnt!” Milyen szavakat használsz ellenségeiddel szemben? Igénk arra tanít: „Imádkozzatok azokért!” Vajon nem így imádkozol-e: Uram. törd le az ellenség erejét, győzd le őket, add, hogy úgy szenvedjenek ők is, ahogyan én szenvedek tőlük! Vagy így: Bocsáss meg nékik, áldd meg őket, változtasd meg életüket, szenteld meg őket, hogy a tieid legyenek! Csak az agapé tud így tenni. Ennek van olyan mélysége, magassága, szélessége és hosszúsága, hogy kiterjed a gondolatoktól a szavakig, az imádkozásig, a cselekedetig. Jézus Krisztus a Keleten szokásos képes beszéddel, példákkal világította meg, mit jelent az ellenséget szeretni. „Akinek két ruhája van, az egyiket adja oda, és ha valaki egy mérföldre kér, menj el vele kettőre!” Emberi természetünket jellemezte az a képes kifejezés, hogy más szemében a szálkát is meglátjuk, a magunkéban a gerendát sem. Mi a természetes reakciója ennek az emberi természetnek, ha valaki arcul üt? — Visszaütni! Ha valaki elvenné a felsőruhádat, mindent megtennél, hogy visszaszerezd, elmennél akár a bíróságra is. A mi természetünk reakciója: visszaadni a kölcsönt. Az agapéban kifejezett szeretet nem így cselekszik. Péter apostol írja: „Krisztus is szenvedett értetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek, Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött, hanem hagyta az igazságosan ítélőre...” (I.Péter 2:21-13) Jézus példát adott! Ő, aki bűnt nem követett el, akiben nem találtatott hamisság, — ha rágalmazták, ő viszont nem rágalmazott, ha kínozták, nem fenyegetőzött. Ez az agapé lelkülete! Nem vágyik visszafizetni, felülkerekedni. Sokan hivatkoznak arra, hogy Pál apostol azt mondta: készek legyetek megfelelni mindenkinek, készek legyetek megvédeni magatokat. Pál ugyan megvédte hitét a bírák előtt, de nem boszszúálló lelkülettel. Boldogabb, aki méltatlanul szenved, mint aki megtorol, bosszút áll. Az agapé nem követelőző lelkűiét, hanem adakozó, anélkül, hogy viszonzást várna. Nem ismer határokat, szélességet, vagy hosszúságot. Ha a mi szeretetünk nem ilyen, akkor nem vagyunk különbek a világ fiainál. Milyen messzire vagy hajlandó elmenni a szeretetben? Az ellenség szeretetében is? Egyikünknél sem természetes ez, de higyjétek el, ha kéritek, a Lélek megadja, mert ez a Lélek ajándéka! Figyeljétek meg a 46-47. verseket: „Ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-é? És ha csak a ti atyátok fiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet?” Az ellenség iránti szeretet magasabb rendű, mint a természetes szeretet. Az emberi szeretetnek is megvan a jutalma, de ennek a jutalma sokkal nagyobb! Bár ez a szeretet nem keresi a jutalmat, mert feltétel nélküli. Mégis elnyeri jutalmát: a kegyelem jutalmát. Néha talán már ebben az életben. Nem feltétlenül. De odaát, az örök életben biztosan! A legnagyobb, ami ennek a szeretetnek a lényege: megmutatja másoknak, hogy milyen mértékben hasonlítunk a mi Atyánkhoz. „Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza a napját jókra és gonoszokra egyaránt.” Ez az útja annak, hogy valóban az Ő gyermekei lehessünk. Ez a mértéke az Isten iránt való szeretetünknek is. János apostol felteszi a kérdést: Hogyan mondhatjuk, hogy szeretjük Őt, ha egymást gyűlöljük? Az Isten szeretet, és azok, akik övéi, szeretetben élnek. Pogo, a komikus egyszer nagyon komoly dolgot mondott: Találkoztam az ellenségemmel, — és ez ÉN voltam! Tudjátok-e, hogy a legnagyobb ellenségetek nem ott van kint, messze, a legnagyobb ellenségetek közel van, itt van belül! Mi magunk, a mi bűnünk, a mi keserű lelkületűnk. Ha fel tudjuk ezt számolni, ha megtanuljuk úgy szeretni Krisztust, ahogyan Ő szeretett minket, ha ez mások előtt is nyilvánvalóvá válik, akkor eltűnnek a mi ellenségeink. Kezdjük meg még ma! Zengő érc... Lehetsz egy fejjel magasabb, mint az emberek, mert tudományod már-már égig ér, övezhet megbecsülés, tisztelet, i értékesebb lehetsz mindenkinél, — ha acélfallal köríted lelkedet, i s nem lel visszhangra benn’ a szeretet, nem csendül halkan, mint a csengettyű, irgalommal, vigasztalón és édesen... Ha elveid acélfalán csak pendül az érintés, és érces hangot ad! Lehet, hogy becsületesnek tudod magad, és felnéznek rád mind az emberek, mert szorgalmad, eredményeid nagyok. De jaj! Az Ige értékelése: „semmi vagyok!” Vigyázz! Ne legyen zengő érc az életed, hisz minden szépségét így elvesztheted! S a Szeretet hiteles mérlegén híjával találhat majd Mestered... Oláh Lajosné
