A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11-12. szám
4. oldal 1989. november-december zakóját, s betakarta vele a csecsemőt. A második versszak után a legfiatalabb kezdett kotorászni nejlonszatyrában, s végre egy termoszból ingatag mozdulatokkal forró teát öntött az édesanyának. A harmadik hobó erre — a következő strófa alatt — többrétegű zsebeiben kezdett el motozni, majd széles mosollyal átnyújtott Josephnak egy majdnem teljesen ép sajtosszendvicset... Az autóbusz az 55. utcához érkezett, lekászálódtam. A megállóból térdig érő hóban állva bámultam a távolodó jármű után, amíg csak a két piros fénypont el nem tűnt a sűrű hófátyol mögött. Elgondolkozva indultam szállásom felé. Fabiny Tamás (Ev. Naptár) És hívják nevét csodálatosnak... Kicsiny gyermekségem csodás szép emléke Voltál te énnekem, Názáreti Jézus! A te szent nevedből áradott rám béke, Csodálatos: Jézus, Jézus, Jézus, Jézus! A karácsonyestnek áhítatos fénye Glória volt rajtad, isteni kis gyermek. Ez volt a világ legnagyobb eseménye: Öröme volt százszor földnek és mennynek. — Én is veled együtt, hogy folnevelkedtem, Az isteni dolgok mindjobban vonzottak. Föl Jeruzsálembe én is veled mentem. Ahol doktorok és bölcsek vitatkoztak. ...És a neved fénye nőtt előttem folyton, Értelmét mind mélyebben fogta fel szívem. Nem volt rá eset, hogy áhítat ne fogjon El, ha rádgondoltam odaadón, híven. Veled éreztem a próbák özönében És mikor nem volt hely lehajtni a fejed... Zokogtam, hogy e világank közönyében Egyedül, egyedül éled le életed... Csodák sokasága bűvölte el lelkem, De megmagyarázta isteni szent lényed. És alakod folyton növekedett bennem: Názáreti Jézus, csodáltalak téged! — Mindenütt ott voltam, amerre csak jártál; Hozsannát zengtem én is, ifjú ember, Mikor királyaként hódolattal várt rám Sionnak leánya ujjongó sereggel... Ott voltam akkor is — oh borzalom napja! Mikor elvégezted és az éj sötét lett... — Hogy futott rémülten apraja s nagyja! Rengett a föld és egy asszony szíve vérzett. Igen, én ott voltam és láttam csodákat. És mellettem verve kelt bennem egy ima: Van-e nagyobb még, mit halandó szem láthat? — Imádlak, Te égi, Te nagy Isten Fia! Csodálatos név ez, dicső fényességben... Cél az élet útján, vigasz a halálban. Nélküle nem vágynék élni fenn az égben Véle minden helyen égi boldogság van! — Küzdelemben erőt ifjúnak és vénnek Ez ád és a gyönyör csábja semmivé lesz: Gyarló földi lények szent életet élnek, S hasonlóvá lesz az ember Istenéhez... Alázattal eléb borulok, Te csodás! Te vagy az én célom. Te vagy az életem... Imádlak, Te örök, kiben nincs változás, Te vagy az én Uram és az én Istenem! Dr. Haraszti Sándor LAUSANNE II. MANILÁBAN Keresztyének Kongresszusa a Világevangélizációért Manila, 1989. július 11—20. Több, mint 3000 keresztyén lelkimunkás gyűlt össze júliusban a Fülöp-szigetek fővárosában, hogy megbeszéljék a világ evangélizálásának jelenlegi helyzetét és tennivalóit 2000-ig illetve amíg az Úr Jézus visszajön. Hogy e sorok írója is a 14 magyarországi képviselő között volt arról tanúskodik, hogy ez az alkalom nem békepapi személyiségek tanácskozása volt, hanem az evangélizáló közösségek lelkész és laikus lelkimunkásainak összejövetele a világ 170 országából. Az első LAUSANNE kongresszust 15 évvel ezelőtt rendezték a hasonnevű svájci városban. Célja az evangéliumiak összefogása egy mozgalom keretében a világ minden népének tanítvánnyá tevése érdekében. A két kongresszus között egy sorozat különféle összejövetel tartotta ébren az ún. ,lozáni szellemet’, mely krisztusi tűz az emberek megmentéséért. Svájc után a Fülöp-szigetek, mint szintér jelentősen eltérő. Napok kellettek, míg a magyar résztvevők felocsúdtunk a szegénység látványának nyomasztó érzéséből. Otthon is egyre láthatóbb a szegénység, de mi az ehhez képest? Százezrek laknak bádog kunyhókban. Egy-egy család lakik minden 8-10 m2-es kunyhóban, a gyerekek az utcákon kéregetnek vagy, ami roszszabb, 8 éves kortól már prostituáltak. A családfőknek gyakran nincsen állásuk, abból próbálják kiegészíteni jövedelmüket, amit kisgyermekeik kapnak a szórakozni vágyó gazdag külföldiektől. A bádog kunyhók egész egymás hegyénhátán szabálytalan alakban terjeszkednek mindenütt, ahol egy kis szabad területet találnak. Nemcsak a szegénység, de a szintén jelenlevő gazdagság együttese hatott nyomasztóan. Az utcákon több Mercédest láttam, mint Budapesten, nem beszélve a villákról, díszkertekről és az azokat őrző fegyveres őrök tömegéről. Az érzelmi nyomás akkor engedett fel lassan bennünk, amikor felismertük, hogy a fülöp-szigeti emberek általában nincsenek elkeseredve a szegénységük miatt. Sőt többségükben boldognak látszottak, szívesen beszélgettek és nem szégyelték állapotukat. Például örömmel álltak a fényképezőgép elé, szívesen hívtak be csöpp kunyhóikba. Rájöttünk, hogy sokan hívők közülük. A magyar képviselet 8 lelkészből és 6 laikusból állt. Felekezet szerint 2 római katolikus, 3 református, 1 evangélikus, 3 baptista, 2 pünkösdi, 1 testvérgyülekezeti, 1 methodista és 1 szabadkeresztyén résztvevő volt. A pünkösdieken túl 4 személy vallotta magát valamely karizmatikus mozgalomhoz tartozónak. Egy nő volt közöttünk. A manilai kongresszus vezetői arra kértek minket, hogy ha jót akarunk a mozgalomnak, akkor amikor hazatérünk, ne a LAUSANNE II-ről beszéljünk, hanem arról, amit maga Isten mondott nekünk a kongresszus alatt. Két jelmondatot helyeztek a szívünkre, melyek köré, az előadások és szemináriumok rendeződtek. Az egyik: hívjuk az az egész gyülekezetei, hogy vigyük az egész evangéliumot az egész világra! És a másik: hirdessük Krisztust, amíg visszajön! Az egész gyülekezet témakörben a laikusok szerepe különös hangsúlyt kapott. Természetesen a lelkészek felelőssége a lai-
