A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-11-01 / 11-12. szám
1989. november-december 5. oldal kusok felkészítésében óriási és az együttműködés jelentőségéről is hallottunk, de talán eddig a laikusok evangélizációs munkája nem volt a helyén. A laikusok szerepe nem kisebb, sőt nagyobb, mint a lelkészeké a világi emberek Krisztushoz vezetésében. Egyes esetekben a tömegevangélizációt Isten különösen megáldja, de normálisan a szomszédokkal, munkatársakkal érintkező laikus hívő népnek van döntő szerepe az emberek megtérésében. Személyesen azt értettem meg a konferencián, hogy teljesült régi vágyam, mert teljes idős lelki munkás vagyok. Mégpedig nem mostantól, hanem 1963-tól, amikor újjászülettem és átadtam magam az Úr Jézusnak, mint az Ő tulajdona. Igaz, hogy van világi állásom, (melyet az Úr adott és mindeddig nem is engedte, hogy elhagyjam) de ezzel együtt vagyok teljes idejű lelki munkás. Most értettem meg, hogy vannak ugyan különböző elhívások, de az Úrban minden igaz hívő teljes idejű evangélista. A Manilában megjelentek között a legkülönfélébb felekezetekből voltak testvérek. Érdekes volt a karizmatikus mozgalomból és a katolikus egyházból jelen lévő megtért szívű, Krisztusért égő férfiakkal és nőkkel, fehérekkel és színesbőrűekkel együtt magasztalni az Urat. Nem is volt semmi, ami elválasztott volna bennünket. A hitbéli és imaegység hatalmas kiábrázolása volt ez a kongresszus. Magyarok, szlovákok, németek, lengyelek, oroszok, délszlávok, mongolok összejöttünk, beszélgettünk, imádkoztunk. Elmondtuk, miben tudnánk segíteni egymásnak. Sajnos Romániából csak egy hivatalos képviselő volt. Bulgáriából senkivel sem találkoztam. A Szovjetunióból kiengedték a Lausanne bizottság által meghívott személyeket. Minden köztársaságukból érkeztek képviselők, összesen 64-en. Ez történelmi jelentőségű lépés volt az evangéliumi világmozgalom életében. Megható pillanatok voltak, amikor sokat szenvedett testvérek álltak a mikrofon elé. Cseng kínai testvér 18 évet töltött kényszer munkatárborban. Elmondta, hogy a legboldogabb óráit a tábor emésztő gödrének kilapátolásakor töltötte. Ekkor ugyanis a bűz miatt állandó őrei nem vették körül és szabadon és hangosan dicsőíthette Istent imában és énekekben. Ezt máskor soha nem engedték meg neki. Folyamatos imalánc jött létre önkéntesekből a Föld körül. A felhívás minden hívőhöz szól, aki csatlakozni kíván ehhez a hajnali imához. Az a lényege, hogy a napfelkeltekor az első órában könyörögjünk a még meg nem tért emberekért, az el nem ért népekért és az egész világon aznap folyó evangélizációért. Ahogy a Nap megy körbe, úgy veszik át az imát mások. Az egész evangélium volt a másik fő témakör. A hívőknek újból és újból vissza kell térniük a Szentíráshoz és úgy tanulmányozni, mintha most olvasnák először. Sok-sok kegyes hagyományunkat le kell fejtenünk az igéről, mert az igei értelmezésünk úgy elhatalmasodott, hogy az eredeti evangéliumra rá sem lehet ismerni. Főként ha valaki az életünkből akarja kiolvasni az evangélium lényegét. Pedig legtöbb ember így tesz. Ezért nem tud Istenhez jönni. Tehát a legfőbb tennivaló az evangélium újra felfedezése és megélése. Az evangélium mibenlétét Jézus Krisztus személyének egyedülállósága határozza meg. Szemben a terjedő keleti vallásokkal és az univerzializmussal, mely szerint minden vallás egyaránt üdvözít, a kereszténység Jézus Krisztus személyét úgy ajánlja minden embernek, mint aki ott volt a világegyetem teremtésében és az emberiség megváltását maga végezte el. Ezért nincs hozzá hasonló, Ő nem egy a többi közül. Ő az egyetlen út az élő Istenhez. A keresztyénség önmagában is harcol egyrészt a liberalizmussal, mely Krisztus istenségét igyekszik kikezdeni, másrészt a legalizmussal, mely az élő Krisztus helyett szabályok és hagyományok rendszerét teszi a vallásos élet középpontjává. Isten mai üzenete, hogy ezt a hitharcot folytassuk le magunkban és közösségeinkben. Ha a teljes evangéliumból részeket elhallgatunk, akkor felelősek vagyunk azokért a szélsőséges irányzatokért, melyek az általunk bizonyos táplálékra kiéheztetett nép között előbb-utóbb felütik fejüket. Itt felelős a pásztor és a nép is. Utóbbiak gyakran nem tetszésünkkel (viszketős fülünkkel) visszatartjuk a teljes igazság hirdetését. Az egész világ elérése volt a harmadik témakör: Jézus missziós parancsa: ‘Tegyetek tanítványokká minden népeket’. Törökország és Kambodzsa azon kevés országok közé tartozik, ahonnan nem voltak képviselők a kongresszuson. Ez a tény emlékeztetett arra a különleges helyzetre, melyben mi magyarok vagyunk. Törökország az egyik legkeményebb terület a világon keresztyén misszió szempontjából. Tisztán török nemzetiségű gyülekezetek gyakorlatilag nem léteznek. A misszionáriusokat pedig nem engedik be az országba, főként az amerikaiakat nem. Viszont feltűnő szeretettel viseltetnek a magyarok iránt. Két professzor ismerősömtől is hallottam, egymástól függetlenül, hogy amint megtudták, hogy magyarok, azonnal a vér-testvéri viszonyt említették és kitörő örömmel fogadták. Ezt hallva örömteli felismeréssel mondtam barátaimnak: a világon egyedülálló helyzetben vagyunk, az Úr ránk bízta Törökországot! Kijelentésem Jézus szavain alapult: „Akik titeket befogadnak engem fogadnak be.” Ha tehát egy hívő magyart befogad egy török, akkor egyúttal Jézust fogadja be. Furcsa, sőt talán első hallásra idegen gondolat magyaroknak, akiket már az óvodától kezdve a törökök gyűlöletére indított a történelem, irodalom de még az ének oktatás is, hogy misszionáriusok legyünk feléjük és esetleg életünket adjuk törökök megtéréséért. Az egész világ túl nagy, de szerencsére részekből, helyesebben népekből áll. Ahhoz, hogy engedelmesek legyünk a misszió parancsnak valahol el kell kezdenünk. Van közelebbi terület is. így az elszakított magyarlakta területek. Oda ki megy miszszionáriusnak? Vagy csak eljönni lehet onnan? Lehet, hogy ma még nehéz elképzelni, de néhány év múlva esetleg már könnyebben be lehet jutni. Addig azonban fel is kellene készülni. Sőt Kárpátaljára már ma lehet szabadon utazni. Jugoszláviai magyarjaink is elérhetők lennének. „Kit küldjék el? Ki megyen el nékünk?” A legegyszerűbb kibúvó az egész világra szóló küldetésünk elhárítására, hogy „Testvér! Otthon kell ám azt kezdeni! Hogy küldhetnénk, ha még otthon sincs rend?” Ebben aj eruzsálemiek is nagyrészt egyetértettek. Úgyhogy Istennek Krisztus után 70-ben a római hadsereget kellett bevetnie, hogy szétszórja a keresztyénséget a népek közé. Akkor azután ráébredtek küldetésükre. Vajon a szétzavart magyarság ráébredt-e már? A Lousanne II kongresszus Isten eszközének bizonyult amennyiben: 1. Konkrét üzenetekkel mozgósította a világ evangéliumi keresztyénségét a nemzeti delegátusokon és különböző sajtó orgánumokon keresztül az evangelizálás jelenlegi legfontosabb feladataira. 2. A kongresszus önmagában is kifejezte a krisztusiak egységét és összetartozását felekezetre való tekintet nélkül, de ugyanerre fel is hívta a világ keresztyénségének a figyelmét. 3. írásos dokumentumban az ún. Manila Manifesztóban megfogalmazta üzenetét minden hívőhöz. Ugyanakkor megerősítette a Lousanne Covenant 15 évvel ezelőtti hitvallás szövegét. Dr. Kovács Géza Budapest — E. Lansing, MI, USA
