A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
4. oldal 1989. január—február--------HÁRMAS ÜNNEP A DETROITI GYÜLEKEZETBEN---------— Triple Celebration in Detroit — Thanksgiving, Eighty years anniversary, Welcome of the new pastor, András Herjeczky — Szívünk mély hódolattal és hálával telt meg mennyei Atyánk iránt, lelkünk is ünneplőbe öltözött november 26—27-én, szombaton és vasárnap, amikor gyülekezetünknek hármas ünnepe volt. Örömünkre szolgált, hogy Heijeczki András testvérék öt év után ismét visszatértek korábbi őrhelyükre, a Detroiti Magyar Gyülekezetbe. Ezen a napon tartottuk meg évi hálaadó-napunkat és gyülekezetünk 80 éves jubileumát. Kedves testvéri találkozó volt ez, amelyre meghívtuk a környező gyülekezetek testvériségét is. A halhatatlan gyülekezet (Folytatás a 3. oldalról) 2. A második jellemvonása a halhatatlan gyülekezetnek az, hogy Jézus Krisztus mellett elkötelezett tagjai igyekeznek az Ő tanításait és szellemét megvalósítani életükben, és életüknek minden kapcsolatában. Ha a mi elkötelezettségünk őszinte — nem csak hogy tudomásul vesszük, hogy Jézus Krisztus Istennek Fia, hanem hiszünk is Benne —akkor nincs oly része az életnek, amelyről azt mondhatnánk, hogy ez mentes Jézus tanításától és szellemétől. Egyik legszomorúbb eset Jézus életében az volt, amikor egy alkalommal az emberek rajongva kiáltozták: „Uram! Uram!”, és Jézus azt mondta nékik: „Miért mondjátok Uram! Uram! és nem cselekszitek azt, amit mondok?” Jézushoz, és az Ő szelleméhez való ragaszkodás adja meg a gyülekezetnek a halhatatlanságot egy gyorsan változó világban. 3. És harmadszor, hogyha a gyülekezet halhatatlan akar lenni, kell hogy hajlandó legyen változni. A halhatatlan gyülekezet nem az a gyülekezet, amely nem változik, hanem az, amely nem szűnik meg változni. Amint az élet maga változik, és a társadalom, melybe Isten helyezte a gyülekezetét változik, így a gyülekezetnek is változnia kell, formákban és módszerekben, és ha a szükség megkívánja, még nyelvben is. De ebben a változásban ügyelnie kell arra, hogy az üzenet átadásában hű maradjon Krisztushoz. Egy néhány évvel ezelőtt a chicagói Moody Bible Institute egyik kiadványában megjelent egy képsorozat. Az első képben amerikai indián volt látható, amint füstjelzéssel küldött üzenetet egy távoli hegyen lévő csoportnak. A második kép egy afrikai őserdőben élő primitív embert ábrázolt, aki dobveréssel küldte az üzenetet. Ezeket követte a nyomda feltalálása, a rádió, a televízió, és az emberek által készített műholdak, A találkozó már szombaton du. 3-kor a lelkipásztorok megbeszélésével kezdődött. Itt volt dr. Haraszti Sándor testvér, az Amerikai Magyar Baptista Konferencia elnöke, a Billy Graham Evangélizációs Társulat munkatársa, Oláh Lajos a Torontói Magyar Baptista Gyülekezet lelkipásztora, Konvenciós evangélista, Mészáros Kálmán a clevelandi Bethánia Gyülekezet pásztora, A Kürt szerkesztője és Heijeczki András, mint a házigazda. De jelen voltak már a megbeszélésen is az Amerikai Magyar Baptista Szövetség képviseletében: Háló J. Barnabás testvér mely által a televíziós képeket és üzeneteket el tudjuk küldeni a világ legtávolabbi részére is. És a képek alatt ez az aláírás volt: „Változó eszközök és nyelvek — de az üzenet ugyan az.” A gyülekezet nem ölelheti kebléhez a múltat abban a reményben, hogy valahogyan életben fog maradni az élet nagy változásai közepette is. Kell, hogy a jelenben éljünk, szemeinket a jövőre függesztve, de kell hogy hirdessük ugyanazt az üzenetet, végezzük ugyanazt a munkát, amellyel Jézus eredetileg megbízott, mikor azt a parancsot hagyta: „Menjetek azért széjjel az egész világra és prédikáljátok az evangéliumot minden népnek, és ímé én veletek leszek a világ végezetéig” Nem olyan régen kezembe jutott a következő cikk, melyet az egyik baptista lapból vágtam ki. Méltó a megfontolásra. „Az élő gyülekezetek állandóan változnak; a halott gyülekezetek nem változnak. Az élő gyülekezetekben sok eleven ifjú és gyermek van; a halott gyülekezetek csendesek. Az élő gyülekezetekben a kiadások meghaladják a bevételt; a halott gyülekezetekben többet vesznek be mint költenek. Az élő gyülekezetek állandóan terveket készítenek a jövőre nézve; a halott gyülekezetek a múltat imádják és dicsérik. Az élő gyülekezetek előre haladnak hittel; a halott gyülekezetek csak emberi látással rendelkeznek. Az élő gyülekezetek nagy álmokat álmodnak Istenért; a halott gyülekezetek ismételik a műit csalódásait. Az élő gyülekezetnek szókincsükben nincs az a szó: „lehetetlen”; a halott gyülekezetnek más szavuk sincsen.” Mi hogyan élünk? A halhatatlan gyülekezet jellemvonásai láthatók-e a mi közösségünkben? Ha nem, miért nem? Bogár József (Elhangzott a Detroiti Első Magyar Baptista Gyülekezet 80 éves jubileumán.) New Yorkból, mint a Szövetség főtitkára, és Bogár József testvér, mint a Misszió és Irodalmi Bizottság elnöke, korábban a helyi gyülekezet pásztora; és közöttünk voltak Chicagóból: Lőrincz István és Szabó István lelkipásztor testvérek, ahogyan erre a nyári konferenciákon megegyezés született. Ez a detroiti alkalom máris szép példájává lett a testvéri együttmunkálkodásnak. Mert hiszen a testvéri szeretetet és az egységet nem vitatni, hanem gyakorolni kell. Kedves alkalmunk volt már szombaton este, amikor az ifjúság és az összevont alkalmi énekkar szolgálataival díszítve igét hirdetett Oláh Lajos testvér És. 5:1-7 v. alapján. A népszámláláson kiderült, hogy Mészáros tstvért Clevelandból 54-en kísérték el. Chicagóból 21-en, Torontóból 9-en, New Yorkból 1, Adantából 1, Brazíliából 1, és Budapestről 2 testvér volt jelen. A vendéglátást és az elszállásolást a helyi testvérek példás vendégszeretettel oldották meg. A szép tágas imaházban, de még az alagsorban is nagy nemzeti színű tábla hirdette nemcsak a szépen kiformált jubileumi évet a 80 esztendőt, hanem az ünnep alapgondolatát is: „Mindeddig megsegített minket az Úr!” A vasárnap reggel az alkalmi énekkar gyakorlásával kezdődött és ez kedves fogadtatás volt az érkező vendégek számára. Az imádkozás óráján Mészáros Kálmánjer. 32:26-44 alapján hálára és könyörgésre buzdított Istenünk iránt, akinek ma élő népe számára is dicső Ígéretei vannak. Az istentisztelet azzal vette kezdetét, hogy gyülekezetünk legidősebb tagja, a 88 éves Lehoczky László gyülekezeti vén néhány alkalmi igeverssel köszöntötte a vendégeket és a jubiláló gyülekezetét és pásztorát. A hálaadónapi áldozatot eleve külmissziói célokra szántuk. Gondolva: Füredi Kamilla és Jakab Lilien misszionárusainkra, az Óhazai intézményeinkre (a Szeretetházak és a Szeminárium), valamint az Erdélyből menekült magyarokra. Hogy a gyülekezet milyen jó lelkülettel fogadta a felhívást, azt az áldozat összege is mutatja. Hatszáz-hetven dollárt tudtunk elküldeni a megjelölt célokra. Sok áldásban és sok kegyelemben volt része gyülekezetünknek a 80 év alatt. De a műltba tekinteni csak addig helyes, amíg a műltunk tapasztalataiból és példáiból erőt, hitet és bátorítást nyerünk az előttünk álló űj feladatokhoz. Ezért a 80 éves jubileum alkalmából a 80. Zsoltár adja ajkunkra a helyes imádságot: „Ó Isten, seregeknek Ura Istene, állíts helyre minket, világoltasd a te orcádat, hogy megszabaduljunk.” (Zsolt. 80:4, 8,15, 20. v.)
