A Kürt, 1989 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1-2. szám
1989. január—február 5. oldal A szószéken — On the pulpit: Rev. András Herjeczki, Rev. József Bogár, Rev. Lajos Oláh. Az összevont énekkart Szabó István vezeti — The choir composed of members from several churches, conducted by István Szabó (Chicago) Az ünneplő gyülekezet — The celebrating congregation (Foto: Háló J. Barnabás) Mivel Urunk az élőknek Istene, néhány ének és alkalmi költemény után az Ige mai üzenetére figyeltünk. Az élő Igét dr. Haraszti Sándor testvér a Máté 5:1-10 alapján hozta. Kiemelve, hogy „Boldogok az irgalmasok, mert ők irgalmasságot nyernek.” Meg kellett értenünk, hogy mindnyájan kegyelemből élünk, és mindnyájan rá vagyunk utalva Isten irgalmára. Az irgalmasságot pedig nemcsak szeretnünk és élveznünk, hanem gyakorolnunk is kell embertársaink felé. Az áldott együttlétet buzgó imádsággal zártuk. A tanítványok a pusztában arra készültek, hogy elküldjék az éhező sokaságot, de az Úr azt mondta nekik: „Adjatok nékik ti enniök!” (Mt. 14:15) Ezt meghallották a detroiti nőtestvérek is és megterítették a nagy asztalokat. Amilyen lelki élményt adott a zsúfolásig telt imaházat látni, olyan felemelő látvány volt, amikor az alagsorban 180-an ültek asztalhoz. Éppen úgy jánunk, mint a tanítványok; nemcsak hogy bőségesen jutott mindenkinek, hanem még estére is maradt elegendő. Mivel mindnyájan helyben voltunk, az ünnepzáró alkalom kora délután kezdődött és három órát tartott, de senkinek sem volt hosszú. Az alkalmi igehirdetést Bogárjózsef testvér tartotta a Mt. 16:13-18 verse alapján. Kiemelve, hogy milyen nagy kiváltság Isten gyermekévé lenni és ahhoz az eklézsiához tartozni, amelynek nemcsak műltja, de dicsőjövendője is van. Az Úr azt vátja tőlünk, hogy ne halott, hanem élő gyülekezetté legyünk. A vendégek szolgálatai gyülekezetenként csokorba kötve szólaltak meg. Elsőnek a legnépesebb csoport, a clevelandi ifjúság sorakozott fel. A duettek, az ifjúsági énekek és szavalatok sorát dr. Mészáros Kálmánná nyitotta meg. Ő ugyan az óhazából volt jelen és a Nőbizottság üdvözletét is hozta, de mint a clevelandi pásztor édesanyja, hát a clevelandiak színében szolgált. A szolgálatok színes csokrát a chicagói fiatalok folytatták, majd jöttek a torontói testvérek és végül az egy személyes képviselők New Yorkból és Atlantából. Háló Barnabás és dr. Haraszti testvértől értékes és időszerű buzdítást hallottunk, hogy ki-ki azzal szolgáljon, ami a kezében van és úgy ahogyan az adatott néki. Nem versengésből... Hogy járjunk a szeretetben, amiként a Krisztus is szeretett minket! Olyan volt ez az ünneplő gyülekezet, mint egy magyar sziget az angol tengerben. Mindenki a maga nyelvén hallhatta Istennek nagyságos dolgait. Az összevont énekkar Szabó István, Für Béla és Mészárosné Tóka Gyöngyvér testvérek vezetésével, mindkét napon át sok szép lelki énekkel örvendeztetett minket. Utolsó énekünk már karácsonyi hangulatot varázsolt közénk. Az orgonán és a zongorán nemcsak felváltva, hanem párhuzamosan is: Mészárosné, Tóka Gyöngyvér és Marton Márk szolgáltak. A végén Oláh Lajos testvér nagy kihívást tett a detroiti gyülekezet felé, amikor azt javasolta, hogy a nyári tábori konferencia mellé, Detroit is szervezzen minden évben egy őszi, avagy téli találkozót. Vendégek és vendéglátók, ismét megtapasztaltuk a zsoltáros vallomását: Jó és gyönyörűséges az atyafiak együtt lakozása. Soli Deo Gloria! A detroiti krónikás
