A Kürt, 1988 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3-4. szám
4. oldal 1988. március—április ISTENTŐL NYERT ÖLTÖZET — Clothing from God — (Móz. I. 3:1—13) Miután az első emberpár rájött arra, hogy mezítelen, Isten ruhát készített nékik bőrből és felöltöztette őket. A bűneset egyik legszembetűnőbb következménye az volt, hogy az embernek hiányérzete támadt Isten jelenlétében. Míg azelőtt minden további nélkül társalogtak Istennel, most elrejtőztek előle és féltek tőle. Bibliakutatók úgy vélik, hogy a bűneset előtt az embernek meg volt a képessége arra, hogy Istennel közvetlen társalgást folytasson, utasításait, tanácsait megértse, és engedelmeskedjék azoknak. Olyan képességek, amelyeket ma a hívő a Szent Szellem munkája folytán nyer. Az Ige utalásaiból úgy értjük, hogy Ádám és Éva egymás jelenlétében is úgy érezte, hogy nekik valamijük hiányzik. A Szentírás úgy fejezi ezt ki, hogy rájöttek arra, hogy ők mezítelenek. Jobb híján, „fügefa leveleket aggatnának össze, és körülkötőket csinálának maguknak” (Móz. I. 3:7). Nem véletlen az, hogy primitív népeknél ma is megvan az öltözködésnek legalább ez a módja. Vannak olyan emberi tulajdonságok, amelyek kultúráktól, civilizációktól és koroktól függetlenül megvannak az emberben, mint ősszüleinktől való örökség. Teológusok az emberi tudatnak ezeket az ősi tartalmait „őskijelentésnek” nevezik. Ilyenek egyebek között a következők is: cselekedeteinknek lelkiismereti megítélése, bűntudat, erkölcsi jóvétételre való törekvés, hit egy magasabb lényben, aki teremtett bennünket és a körülöttünk lévő világot. Ilyen közös tulajdonság továbbá a testi mezítelenség takarása legalább egy sor gyönggyel, primitív körülkötővel, a bőrnek befestésével, stb. Az úgynevezett primitív társadalmak sincsenek híjával az erkölcsi fogalmaknak, de természetesen más a kiindulási alapjuk, mint a keresztyén vagy egyéb civilizált társadalmaknak. Visszatérve a kiindulási problémára, az emberi hiányérzet, mezítelenség problémájára, ezt különösen mélyen érezzük, amikor az Örökkévaló Isten előtt való megjelenésre készülünk. A halál minden embert arra kényszerít, hogy Isten előtt megjelenjék. Ha jelképesen szólok, azt mondhatom, hogy a testi mezítelenséget eltakarja a ruha; a hiányérzetet enyhíti a rang, gazdagság, társadalmi állás; feledteti a tekintély, családi boldogság, munkába való beletemetkezés, nem egyszer a világi örömök, szórakozások, élvezetek, kicsapongások, szenvedélyek. Csak a hiányérzetben szenvedő ember keres ellensúlyt pl. abban, hogy évente új kocsit vásárol, társadalmi elismerésre tör minden áron, tekintélyt és távolságot tart. Pszichológusok belső sivársággal és hiányérzettel magyarázzák a dohányzást, iszákosságot, morfinizmust, kokainizmust, heroinizmust. Az ember ilyen módon rejtőzik el Isten kereső szeme elől, és az Ő tekintete elől talán egy hosszú földi életen át. Pedig az eredeti, egészséges állapot az, hogy az ember vágyakozik az Úr Isten közelségére, a vele való lelki közösségre. Amint a gyermek vágyik az édesanya simogatására. Az Isten jelenlétének a kerülése a bűntudat kétségtelen jele: „Szavadat haliám, és megfélemlém” — nyöszörgőn a bűnbeesett ember, amikor Isten szólította. Mikor az Űr Jézus megjelenik hatalomban és dicsőségben, akkor az Ő ellenségei a hegyeket fogják kérni, hogy rejtsék el őket az Ő tekintete elől. Ez is a rossz lelkiismeret miatt van, mert meg fogják Őt látni azok is, akik Őt általszegezték, és siratják Őt a földnek minden nemzetségei (Jel. 1:7). Pedig az Ő megjelenése örömet kellene, hogy jelentsen. Az Űr Jézus azt mondja, hogy „boldogok a tiszta szívűek, mert ők az Istent meglátják” (Mt. 5:8). A Jelenések könyvének írója pedig ezt ígéri: „és ő szolgái szolgálnak néki; és látják az ő orcáját; és az ő neve homlokukon lesz” (Jel. 22:3—4). Az első keresztyének köszöntése így szólt: „Az Űr közel!” A válasz pedig ez volt: „Jövel, Uram Jézus, hamar!” Hogyan tud a bűnös ember örülni az Isten jelenlétének? Hogyan tűnik el a mezítelenség szorongó érzése az Ő szent színe előtt? Csak úgy, ha helyreáll a teremtő és a teremtmény között a helyes viszony, ha az ember Istenben a szerető Atyát látja, és nem az ítélő bírót. Ez soha nem volna lehetséges, ha Isten maga nem gondoskodott volna a mi felkészítésünkről. Csak úgy, mint a bűneset után. Isten maga készített az ember testének ruhát állatbőrből, ugyanúgy öltözteti O fel a mi lelkünket, hogy előtte megjelenhessünk. Számomra mindig csodálatos Pál apostolnak ez a mondása: „Tőle vagytok pedig ti a Krisztusban, aki bölcsességül lön nekünk Istentől, és igazságul, szentségül és váltságul” (I. Kor. 1:30). A mi magunkcsinálta körülkötőinket: jótéteményeket, érdemeket, mentegetőzéseket meg fogja égetni az ítélet tüze. De lesz egy olyan Istentől készített öltönyünk, amely nem olvad el az Ő lángtekintetének tüzétől. Ez az öltöny a Jézus Krisztus maga, akit ha felöltözünk, akkor olyasmi történik velünk, mint az űrhajóssal az ő űrhajósi ruhájában: elviseli az űrutazás emberfeletti megpróbáltatásait, és amellett nem is lehet felismerni, úgy megváltozik a megjelenésében. Velünk is ez történik: Isten felöltöztet bennünket az Úr Jézus Krisztusba. Ez annyit jelent, hogy reánk adja az Űr Jézus bölcsességét, igazságát, szentségét és váltságát. Most már nem félünk, mikor meghalljuk alkonyaikor az Űr Isten szavát, és nem igyekszünk elrejtőzni az Ő tekintete elől, hanem boldogan kiáltjuk: „Abba, Atyám!” ÍRóma 8:15). ,,Aki pedig minket erre elkészített, az Isten az, aki a Lélek zálogát is adta minékünk” (II. Kor. 5:5). Oh csodálatos isteni kegyelem, mely lehajoltál a bűnben eltávolodott emberhez, és betakartad mezítelenségét, és olyan csodálatos ruhába öltöztetted, mintha nem tékozló fiú lenne, hanem uralkodó herceg!... Sőt több ennél, mert egy földi herceg minden bíbora nem ér fel a hívő öltönyével, melyet megmosott a Bárány vérében. Jézusnak vére, érdeme Ez lelkem éke s öltönye, Istennél ezel állok meg, Ha egykor mennybe felmegyek. Dr. Haraszti Sándor dr. Haraszti Sándor
