A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-11-01 / 11-12. szám

VII. ÉVF., 11—12. SZÁM, 1987. NOVEMBER—DECEMBER VOL. 7., NO. 11-12. NOV.-DEC., 1987 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC venti szolgálatunk mm Advent: a várakozás ideje. Közössé­gi gyakorlatunkban a december elejé­től karácsonyig terjedő időt nevezzük adventnek. De az ad­­ventnek, a várakozás­nak kettős értelme van minden hivő em­ber számára: 1. Ké­szülődés a karácsony­ra, Jézus Krisztus szü­letésének ünnepére. 2. Készülődés Jézus Krisztus második eljö­vetelére. Mindkettő nagyon fontos, de két különböző dolog. Igen jelentős számunkra az az ünnep, ami­kor Isten kibocsátotta az Ő Fiát, ami­kor Jézus Krisztus vállalta azt, hogy isteni lényét szűk emberi korlátok kö­zé szorítva, a minden élők kapuján át jöjjön el a földre, hogy elvégezze ér­tünk a megváltás munkáját. Hódolat­tal és alázattal emlékezünk meg erről, és hálaadással borulunk le a betlehemi jászol előtt. Ha az Ő váltságát személy szerint is el tudtuk fogadni, akkor bol­dogan készülünk az Ő második eljöve­telére, amikor dicsőségben és szentség­ben jelenik meg e világon, mint az örökkévalóság Királya. Már a decemberi advent is drága, kedves időszaka lelkűnknek, a csen­des elmélyülés, imádságos készülődés ideje. Nekem mindig sokat jelentett az adventi csendesség, mert ezekben a na­pokban túl sok a földi tennivaló, és hajlamosak volnánk arra, hogy csak ezekkel törődjünk. Jön a karácsony, sok-sok feladat vár reánk! Takarítás, sütés-főzés, ajándékkészítés, karácsony­fadíszítés. Otthonunkat és az imahá­zat szép dekorációval igyekszünk ün­­nepiesebbé tenni. De ha csak ennyire telik időnkből és erőnkből, akkor az ünnep elteltével fájdalmas űrt fogunk érezni! Menjünk egy kicsit mélyebbre! A hangos reklámok, érzés nélküli ka­rácsonyi szólamok lármájából kikap­csolódva, teremtsük meg a magunk csendességét! Bizonyára bent a szí­vünkben is elkél egy kis tisztogatás, egy kis díszítés, szépítés. Jézus jön! Kész-e számára az út? Alkalmas va­gyok-e fogadására? Időtlen idők óta kiált a prófétai szó: „Készítsétek az Úrnak útját!” (Ésaiás 40:3—5). íme, itt van Isten gyermekeinek ad­venti szolgálata: útkészítés Jézus Krisz­tus számára. Legyünk útkészítők, elő­ször a saját szívünk felé, s ha ez elkészült, akkor válunk alkalmassá ar­ra, hogy mások életében is egyenges­sük az Úrnak útját. Égető szükség van erre! Hol? „A pusztában, a kietlenben." Ahol még sohasem épült út. A kopár, sivatagos helyen, ahol csak szomorú­ság van, nem nyílnak az öröm virágai, nem zöldéi a remény, nem hallik az éneklés, a dicséret hangja. Nézzünk körül! De sok adventi szolgálat vár reánk a kietlenben! Készítsünk utat az Úrnak, mert Ő jön! Hogyan? „Minden völgy fölemel­kedjék, minden hegy és halom alászáll­­jon.” Mennyi mélységet kell megjár­nunk életünkben! A csüggedés, levert­ség szakadékait, a betegségek, megpró­báltatások sötét mélységeit, néha a ha­lál árnyékának völgyét is. De mind­ezekből fel kell emelkednünk. És meny­nyi a hiányosságunk, a mulasztások kitöltetlen völgyei! Ha építeni aka­runk, ezeket fel kell tölteni. Ugyanak­kor a büszkeség magaslatának el kell tűnnie. Talán úgy érezzük, hogy má­soknál különbek vagyunk, több tálen­­tumot kaptunk, magasabb iskolát jár­tunk, több a pénzünk, vagy szebb a lakásunk, ezért elnézünk mások feje fölött. Ha van ilyen bennünk, vagy a környezetünkben, annak alább kell szállnia! Igen nagy a közbevetés a kép­zelt hegy és a valóságos völgy között, így lehetetlen utat építeni! Keresztelő János első útkészítő ezt vallotta: „Né­ki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Folytatás a 2. oldalon) Oláh Lajosné

Next

/
Thumbnails
Contents