A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11-12. szám
VII. ÉVF., 11—12. SZÁM, 1987. NOVEMBER—DECEMBER VOL. 7., NO. 11-12. NOV.-DEC., 1987 Published bi-monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC venti szolgálatunk mm Advent: a várakozás ideje. Közösségi gyakorlatunkban a december elejétől karácsonyig terjedő időt nevezzük adventnek. De az adventnek, a várakozásnak kettős értelme van minden hivő ember számára: 1. Készülődés a karácsonyra, Jézus Krisztus születésének ünnepére. 2. Készülődés Jézus Krisztus második eljövetelére. Mindkettő nagyon fontos, de két különböző dolog. Igen jelentős számunkra az az ünnep, amikor Isten kibocsátotta az Ő Fiát, amikor Jézus Krisztus vállalta azt, hogy isteni lényét szűk emberi korlátok közé szorítva, a minden élők kapuján át jöjjön el a földre, hogy elvégezze értünk a megváltás munkáját. Hódolattal és alázattal emlékezünk meg erről, és hálaadással borulunk le a betlehemi jászol előtt. Ha az Ő váltságát személy szerint is el tudtuk fogadni, akkor boldogan készülünk az Ő második eljövetelére, amikor dicsőségben és szentségben jelenik meg e világon, mint az örökkévalóság Királya. Már a decemberi advent is drága, kedves időszaka lelkűnknek, a csendes elmélyülés, imádságos készülődés ideje. Nekem mindig sokat jelentett az adventi csendesség, mert ezekben a napokban túl sok a földi tennivaló, és hajlamosak volnánk arra, hogy csak ezekkel törődjünk. Jön a karácsony, sok-sok feladat vár reánk! Takarítás, sütés-főzés, ajándékkészítés, karácsonyfadíszítés. Otthonunkat és az imaházat szép dekorációval igyekszünk ünnepiesebbé tenni. De ha csak ennyire telik időnkből és erőnkből, akkor az ünnep elteltével fájdalmas űrt fogunk érezni! Menjünk egy kicsit mélyebbre! A hangos reklámok, érzés nélküli karácsonyi szólamok lármájából kikapcsolódva, teremtsük meg a magunk csendességét! Bizonyára bent a szívünkben is elkél egy kis tisztogatás, egy kis díszítés, szépítés. Jézus jön! Kész-e számára az út? Alkalmas vagyok-e fogadására? Időtlen idők óta kiált a prófétai szó: „Készítsétek az Úrnak útját!” (Ésaiás 40:3—5). íme, itt van Isten gyermekeinek adventi szolgálata: útkészítés Jézus Krisztus számára. Legyünk útkészítők, először a saját szívünk felé, s ha ez elkészült, akkor válunk alkalmassá arra, hogy mások életében is egyengessük az Úrnak útját. Égető szükség van erre! Hol? „A pusztában, a kietlenben." Ahol még sohasem épült út. A kopár, sivatagos helyen, ahol csak szomorúság van, nem nyílnak az öröm virágai, nem zöldéi a remény, nem hallik az éneklés, a dicséret hangja. Nézzünk körül! De sok adventi szolgálat vár reánk a kietlenben! Készítsünk utat az Úrnak, mert Ő jön! Hogyan? „Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon.” Mennyi mélységet kell megjárnunk életünkben! A csüggedés, levertség szakadékait, a betegségek, megpróbáltatások sötét mélységeit, néha a halál árnyékának völgyét is. De mindezekből fel kell emelkednünk. És menynyi a hiányosságunk, a mulasztások kitöltetlen völgyei! Ha építeni akarunk, ezeket fel kell tölteni. Ugyanakkor a büszkeség magaslatának el kell tűnnie. Talán úgy érezzük, hogy másoknál különbek vagyunk, több tálentumot kaptunk, magasabb iskolát jártunk, több a pénzünk, vagy szebb a lakásunk, ezért elnézünk mások feje fölött. Ha van ilyen bennünk, vagy a környezetünkben, annak alább kell szállnia! Igen nagy a közbevetés a képzelt hegy és a valóságos völgy között, így lehetetlen utat építeni! Keresztelő János első útkészítő ezt vallotta: „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szállanom.” (Folytatás a 2. oldalon) Oláh Lajosné
