A Kürt, 1987 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1987-01-01 / 1-2. szám

VII. ÉVF., 1—2. SZÁM, 1987. JANUÁR—FEBRUÁR VOL.7, NO. 1—2, JANUARY—FEBRUARY, 1987 Published monthly by THE HUNGARIAN BAPTIST CONFERENCE OF THE AMERICAN CONTINENT Co-operating with the Greater Cleveland Baptist Association — SBC Mindeddig megsegített minket az Úr! A történések felett észrevétlenül, kitartóan kúszik az idő. Észre se venném tovasuhanását, mert zaja nincs, csak a fű kinő, zöldül, elsárgul, aztán újra lesz. Elmúlik minden, aztán újra lesz .. . A föld megkerüli a napot, s ha vet az ember új életmagot, új fordulókra a csíra kinő, s az új fordulóknál tűnik az Idő ... A fordulókat megjelöltem én, évet év után az élet tekén követ kerestem emlékoszlopul, mert: „Megsegített mindeddig az Úri“ S mint az áldozó, ki oltárt emel: EBEN-EZERNEK neveztem el .. . Mindig velem volt, nagyon szeretett. Mindig vigyázott, óvott, vezetett. Gyakorta fényes hegytetőkre vitt, mikor mélységben jártam utait, de szememnek ott új látást adott: Meglátni azt, amit ö alkotott. A fájdalmasban a szépet megtalálni! Aztán — ha ő a legszebbet kéri, szemrehányás nélkül odadni Néki. Hiszen önaia még szebb lesz a fénye, s akkor az enyém, ha az Ő kezébe gyermeki hittel oda van letéve ... Fordul az év, hátra már nem nézek, az elmúltakról Istennel beszélek — s azt, ami még lesz, Ő adja nekem . . . De ezt ÉBEN-ÉZERNEK nevezem el. Minden fordulót, minden évkövet, s áldom az Istent, aki vezetett. Ezt írom fel emlékoszlopul, hogy „Mindeddig megsegített az Ur!“ 1 Sámuel 7, 12 Lukátsi Vilma i B. U. É. K. 1 í Bízzuk i í Újra \ Életünket I j 1 i Krisztusra! \ i B. U. É. K. £ ISTEN ORSZÁGA BENNÜNK (The Kingdom of God in Us) Lk 17:20-21 Sűrű pelyhekben hull a hó. A puha, fehér lepel beborít mindent. Csülog-vil­­log, szinte szikrázik a napsütésben fa, háztető. A szürke utak is vakítóan olvadnak bele a táj patyolat szí­nébe. Jólesik a szem­nek ez az égből jött fehérség. Megtöri a hétköznapi monoton­­ságot, s valami termé­szetfeletti erővel meg­ragadja a lelket, han­gulatokat idéz, emlé­keket elevenít fel, gon­dolatokat ébreszt. Saj­nálom azokat, akik éghajlati tényezők miatt nem élhetik át a tél varázsát. Pedig számunkra, emberek számára fontosak az ún. „határkövek”. Gyer­mekkorunktól életünk végéig jelzik az utat, — az első önállóan megtett lépés­től az iskolakezdésig, a munkavállalás­tól a nyugdíjbamenetelig sok-sok ha­tárkő van életünkben. Nem véletlen, hogy minden év fordulójának is külö­nös jelentőséget tulajdonítunk. Szük­ségünk van arra, hogy életünk na­gyobb ciklusán belül kisebb szakaszo­kat érzékeljünk. Időhöz kötött, véges természetünk csak így érzi magát ottho­nosan. Szeretünk befejezni és újrakez­deni; lezárni és kinyitni; bizonyos dol­gokat elfelejteni, másokat megismerni, felfedezni. Jólesik, ha időnként „hava­zik” életünkben, s a kudarcok szürkesé­ge vakító fehérséggé változik az újra­kezdés reménységétől. Ilyenkor telve vagyunk fogadalmakkal, tervekkel, tetterővel. Jószándéktól duzzad útitás­kánk, s a bizakodás botjára támasz­kodva szinte nem is az élet vándorai­nak érezzük magunkat, hanem korlá­toktól, kötöttségektől szabad lények­nek. Jó fogadalmakat tenni. Jó új, nemes elhatározásokkal nekiindulni életünk egy-egy újabb szakaszának. De még jobb: kitartani és előrehaladni a jól megválasztott úton. Kevés olyan foga­dalom hangzott el ezen a földön az évezredek folyamán napjainkig, me­lyet ne szegtek volna meg. Isten nem is azt kívánja, hogy „foltozgassuk” éle­tünk hiányosságait. Ő nem egy-egy pontra összpontosítja érdekeltségét. A teljes embert akarja. S ha mégis foga­dalmat akarunk tenni ennek az évnek a fordulóján, legyen ez az elhatározá­sunk: az Isten országa polgáraként aka­rok élni. Ádvent, karácsony arra emlé­keztetett: Jézus megszületett, vissza­jön. Alapvető üzenetünk mégis valami más, sokkal gyakorlatibb. Alapigénk­ben Jézus így szól a farizeusokhoz: „Az Isten országa már közöttetek van!” Követői felé az üzenet viszont valami sokkal nagyszerűbb: Az Isten országa bennetek van! Ha engedjük uralmát megvalósulni életünkben, Is­ten üdvtervének hatalmas ívébe bele­simul a mi töredékes, parány létünk. Idő múlása, évek fordulása csupán kö­zelebb visz a kiteljesedéshez. Uram, ebben az új esztendőben telje­sedjen ki uralmad az én életemben is! Krizmanicné G. D. Krizmanicné Gerő Dóra

Next

/
Thumbnails
Contents