A Kürt, 1986 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1986-11-01 / 11-12. szám
1986. november—december 5. oldal 60 éves a magyarországi baptisták ifjúsági tábora Ez évben érkezett a Magyarországi Baptisták Ifjúsági Tábora fennállásának 60. évfordulójához. A Budapesttől mintegy 40 km-re északra fekvő terület, a Dunakanyar festői szépségű hegyei között található Tahi tábor nemcsak az óhazai baptisták kedves helye, de jól ismert a határon kívül élő magyarok előtt is. Sokan emlékeznek erre a táborra úgy, mint Krisztus melletti döntésük színhelyére, vagy ahol hitben erősödhettek meg. De olyanok is lehetnek szép számmal, akik itt találtak életük párjára... Óhazai testvérlapunk, a Békehírnök szeptember 7-i száma egy rövid híradásban számolt be a táborban megtartott jubileumi ünnepségről. A következőkben részletet közlünk Vass Ferenc nyugalmazott lelkpásztor írásából, aki — mint legilletékesebb — 20 éves tábor-gondnoki szolgálatának emlékezetes élményeit elevenítette fel: „ Hogyan is született meg a tábor? Alighogy megalakult 1924-ben a Magyarországi Baptista Ifjúsági Szövetség (MBISZ), e testület jövőbe tekintő vezetői — Somogyi Imre, Pannonhalmi Béla és Bányai Ferenc — megindították A Kürt című ifjúsági lapot, és biztatásukra 1926-ban az akkor igen szegény tagokból álló közösség megvásárolta a jelenlegi tábort. Már előbb is tartottak ifjúsági konferenciát 1924-ben Visegrádon, 1926- ban Leányfalun. A négy-ötnapos konferenciákat több évtizeden át augusztus 20-a körül rendezték... Sok emlékezetes esemény avatta Tahit a magyarországi baptisták számára minden másnál értékesebb helyévé. Ezek közül most kettőt idézek fel... 1948-ban, a magyar szabadságharc centenáriumának és a hazai szervezett baptista misszió elindulásnak 75. évfordulóján mintegy háromezer ember sereglett itt össze. Tóth Gábor vezette az alkalmi énekkarrá alakuló ezreket, Héthalmi Páth Károly a 147 tagú összevont fúvószenekart, amely a tábort négyes sorban körüljáró tömeg előtt haladt. (Ez volt Somogyi Imre testvér legnagyobb és élete utolsó táborozása.) 1943-ban pedig Mészáros Sándor áldott igehirdetése után, akkor éppen én vezettem az istentiszteletet — láttam a megilletődött arcokat. Megkérdeztem: , Van-e itt valaki, aki döntött Jézus Krisztus mellett? Jöjjön a dobogó elé! Imádkoznifogunk érte. ’Jött az első, s letérdelt, mert azt hitte, hogy ott mindjárt imádkozunk, aztán jöttek a többiek. Százöten voltak, mind ott térdepeltek. Ott volt közöttük egy általam jól ismert „tékozlóJiú"is, a bűnbánat annyira rátelepedett, hogy homloka a földet érte. Aztán segítettünk sírni és imádkozni az Úrhoz csatlakozóitoknak... ” Hadd említsünk itt meg egy másik jelentős eseményt is, mely az óhazai baptisták ifjúsági táborát nemzetközileg is ismertté tette. Közel 10 évvel ezelőtt, amikor Billy Graham első ízben járt Magyarországon, evangélizációs körútja során résztvett és igét hirdetett a Magyarországi Baptisták Ifjúsági Táborának záró konferenciáján Tahiban. A megrázó, lelkesítő igehirdetés a Ján. 3:16 jólismert üzenetére épült. Erről a napról John Pollock, Billy Graham hivatalos életrajz írója egy azóta Angliában megjelent könyvében (John Pollock: Billy Graham. The Official Biography. 128. oldal.) így emlékezik meg: „Billy Graham magyarországi útjának fontos állomása volt az a szabadtéri hirdetés, amit (1977. szept. 4-én) vasárnap tarthatott a baptisták ifjúsági táborában... Graham-et meglepte az a hatalmas tömeg, melynek nagy része már a hajnali órák óta várta őt, az akác és nyárfaerdővel körülvett területen. Hivatalos becslés szerint mintegy 30 ezer ember volt jelen. Többen a környező országokból jöttek. A sokaságot látható módon magával ragadta az igehirdető világos okfejtése, és egyszerű példákkal illusztrált prédikációja, amit Haraszti Sándor tolmácsolt kiválófelkészültséggel. A döntésre hívás nyomán sok száz résztvevő keze emelkedett a magasba. Számuk elérte az 1500főt. Nagyobb részük fiatal volt, akik ily módon kötelezték el magukat Krisztus követésére, ezzel vállalva annak minden következményét. Közöttük volt egy lelkészcsaládból származó fiatalember is, ismert öttusa bajnok, 4 olimpiai aranyérem tulajdonosa, aki csendesen könnyezve ezen a találkozón ajánlotta föl életét a szent szolgálatra... ” Hálásak vagyunk az áldott 60 esztendőért, és kívánjuk, legyen ez a tábor a jövőben is sok lélek ébredésének alkalmas helye, akik az álmából fölserkenő Jákobbal együtt mondhatják: „Az Úr van ezen a helyen... Nem más ez, mint Isten háza, és a menny kapuja.” M. K. Billy Graham Tahiban. Mellette Haraszti Sándor.
