A Kürt, 1985 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
1985. március 3. oldal s GYERMEKEK A PIACON (Folytatás az 1. oldalról) godni, hogy a régi dicsőségből pernye és hamu lett? Ki tudja? Nincs olyan Hungarian Village, amelynek ne volna egy vagy több bacillusgazdája, akik a gyanúsítást, e morbus emigritis-t terjesztik. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, előzmény és alapos gyanú nélkül, valaki azt mondja valakire: “jobboldali” vagy “baloldali”; “igaz magyar”, vagy “hazaáruló”. Mert megsértődött. Teljesen mindegy, hogy mi a motívuma e sértődésnek. A címkét nem azért ragasztják valakire, mert annak alapja van és mert valóságos sérelem történt, hanem mert valaki játszani akar és a saját fontossági tudatát akarja kiélni. És egy szép napon arra ébredsz, hogy a bacillusgazda hatásosan mételyzett: az a “közvélemény” rólad, hogy baloldali és hazaáruló vagy. Szomorú jelenség, hogy az emigrációban mennyi “ködevő”, infantilis magyar él. milyen jogon, milyen szellemi vagy erkölcsi autoritás alapján meri felelősségre vonni és címkézni az egyik magyar a másikat? Honnan veszi bárki is a bátorságot, hogy önmagára mutasson, és ezt mondja: — Aki nem olyan mint én, nem úgy gondolkodik, mint én, az nem ember, nem keresztyén és nem magyar!? Ugyanazzal a joggal mondhatom én viszont: — Az a humánum, az a keresztyénség és az a magyarság nekem nem kell, mert gyerekes handabandázás, azoknak sámánpóza, akik azt hiszik, hogy a fehér ló kötőfékjét markolják. A magyar emigráció sikátorainak a sértődöttek a besurranói. Ez a profil nélküli, tetten nem érhető masztodonfajta túlélte az özönvizet. Nekik mindenről és mindenkiről “biztos értesüléseik” vannak. Ők azok, akik folyton “tárgyalnak”, kiértékelnek és lelepleznek. Zúgkőnyomatosokban megjelent névtelen cikkekről fotókópiát készítenek és azokat mint véres kardot hordozzák körül — ahogy ők mondják — a hasonszőrűek között. A magyar étosz és politikum csak a jelszavakban, a felületen él bennük. Fogalmuk sincs azokról a távlatokról, földalatti összefüggésekről, rengésekről, amikről Ady Endre, Szabó Dezső, Németh László és Illyés Gyula adott jelentést. E felnőttek, akik nem hajlandók kibújni a gyermekszobából, az emigráció torzító tükrei, akikben minden, ami konstruktív egységkeresés, radikális szemlélet: falsul, groteszkül, egy falusi szatócs perspektívájában mutatkozik. Nem az életet, a valóságot verik vissza, hanem annak torz illúzióját. “Ki a magyar hát, cimbora? Te, vagy én? Vagy a harmadik? Nosza döntsük el szaporán, míg el nem süllyed a ladik! Ragadjunk hát lapátot, csákányt, evezőt! Ebura fakó! így csináljuk már ezer éve, ez hát nekünk való! Aztán, ha majd holt tetemünket kiveti a víz a partra: magyar leszel Te is, én is, a harmadik is, mind, mind, kit halva, bevert fejjel, némán, gyászban fektethetünk a ravatalra. ” (Wass Albert: Ki a magyar?) Az embereknek nem lehet kedvükre tenni, állapítja meg Jézus, mert azok azt akarják hallani, ami őket igazolja. Akinek elhívása van, annak nem is az a feladata, hogy népszerűségi versenyben induljon, hanem hogy az igazságot mondja ki. Az igazság pedig népszerűtlenné tesz. Az igazság a maszk, a póz alá bújik és fájdalmat okoz, mert Istennel, a lelkiismeretünkkel, a valósággal szembesít. A gyermekcipőtől az érett férfiúságra való eljutás titka: kezdd el a címkézést, az elmarasztalást magadon! Pál apostol, aki keresztyénnek, embernek is valaki volt, amikor bűnösökről beszél, hozzáteszi, “akik közül első vagyok én”; amikor Isten könyörülő szeretetéről ír, megvallja, hogy “előbb istenkáromló, üldöző és erőszakoskodó valék” (1 Tim 1:13, 15). Addig, amíg másokat ítélsz meg, magad vagy ítélet alatt. De abban a pillanatban, amikor sajátmagadat idézed meg lelkiismereted ítélőszéke elé, és feljajdulsz, hogy “ó, én nyomorult ember!”, az Isten nem vádol többé. Mindenképpen vád alatt kell, hogy légy. Ha önnön szíved vádol, akkor ezzel Istent megkötöd, és védelmedre kel. De ha másokról mondasz ítéletet, Isten nem tud veled mit kezdeni, s mindazt, amiben másokat elmarasztalsz, a te számládra írja! Dr. Trombitás Dezső (Vezércikkünk a Hollywoodi Magyar Református Egyház lelkipásztorának Itt és ma c. kötetéből való — Los Angeles, 1966, 13—17. oldal. — Az írást a szerző szíves hozzájárulásával közöljük — kivonatosan. — A szerk.) ÚJ KÖNYV A “T olle Lege ” Magyar Iratmissziós Társaság alig több, mint egy éves fennállása alatt a 9. kiadványt jelenteti meg. Legújabb könyvünk címe: EV ANGELINA Alcíme: “Elbeszélés az észak-amerikai rabszolgaság idejéből”. A könyv magyarul először Budapesten, a Magyar Baptisták Könyvüzlete kiadásában jelent meg 1922-ben. A közel 100 oldalas fakszimile kiadványban 11 korhű grafikát is talál az olvasó. Mire ez a hír megjelenik, tagjainknak már kikézbesítette a posta az 1. ajándékpéldányt, amit azóta talán már olvasnak is. A könyv ára 5.00 dollár (Tagoknak 2.50). Make check payable: The Hungarian Bethany Baptist Church “TOLLE LEGE” Northfield Center, OH 44067 P.O. Box 306 Ezúton is kérjük szeretettel mindazokat, akik szívükön viselik a magyar iratmissziót, hogy támogatásukat küldjék el a fenti címre! Minden adományt újabb magyar evangéliumi könyvek kiadására fordítunk. Tagjaink és olvasóink életére Isten áldását kívánjuk: Dr. Almási Mihály a “Tolle Lege” MIT elnöke Szemináriumi előzetes Az Amerikai Magyar Baptista Theológiai Szeminárium 3. tanévének soron következő teljes konzultációját Clevelandban tartjuk 1985. március 30-án. Március 31-én, vasárnap theologus napot tartunk ugyanitt. Az igehirdetés szolgálatát Oláh Lajos kiplingi (Sask. Canada) lelkipásztor, konvenciós evangélista végzi. Imádkozzunk a nap áldásaiért! Iskolánk 3 éves (6 szemeszter). Azok, akik 1982-ben iratkoztak be, ez évben diplomáznak, örülünk annak, hogy megmaradt a kezdeti lelkesedés, s hogy testvéreink hűségesek a tanulásban is. Dr. A. M. dékán Vigadjatok az ÚRban, ti igazak! Az igaz emberekhez illik a dicséret. Adjatok hálát az ÚRnak citerán játszva. tízhúrú lanttal zengjetek neki!
