A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-07-01 / 7. szám
1983. július Rá támaszkodhattok, Szavában bízhattok, S nem hiába! Mert Töle jő az üdv s erő, Mit bízón áhít a hivő. Imádság és áldáskérő énekkari szolgálat után Waltz Béla testvér köszöntötte őket, mint aki — a gyülekezet néhány más tagjával együtt — nagyon jól ismerte őket 25 évvel ezelőtt is. Erre az alkalomra a 26 évvel ezelőtt készült képeiből alkalmi tablót állított össze, mely kedves meglepetés volt nemcsak a gyülekezetnek, de Somogyi testvéréknek is. A KÜRT lapjain is hadd köszöntsük őket! Kísérje életüket továbbra is Isten áldása! — g — *** MISSZIONÁRIUSNAP TORONTÓBAN Missionary Day in Toronto Április 17-én misszionáriusnapot tartottunk a Torontoi Első Magyar Baptista. Gyülekezetben. Az adott erre alkalmat, hogy Cserepka János lelkipásztor testvér és felesége Dr. Ilonka Margit, elfogadva gyülekezetünk meghívását eljöttek, hogy miszszionáriusi szolgálatukról beszámoljanak. (Cserepka testvérék 20 évvel ezelőtt indultak el a külmisszióba. A Canadian Baptist Overseas Mission Board bolíviai szolgálattal bízta meg őket. 16 évet töltöttek ebben a távoli országban. Szolgálatukat egészségi okokból néhány hónappal hamarabb be kellett fejezniük. Most egy éve deputációs munkát végeznek Kanada-szerte.) Misszionáriusnapunk, pontosabban Cserepka testvérék jövetelének híre eljutott sokfelé. Vendégeink között clevelandiak (6-an), buffalóiak (5-en) és hamiltoniak (8-an) is voltak, valamint sokan eljöttek a régi ismerősök, barátok közül. Délelőtt is megtelt az imaházunk, délután pedig a 130 résztvevőnek kissé szűknek bizonyultak a falak, rövideknek a padok. A KÜRT olvasóit bizonyára érdekelni fogja a nap krónikája. A délelőtti alkalmunk 11 órakor kezdődött. Az ugyancsak vendégként közöttünk tartózkodó clevelandi lelkipásztor Dr. Almási Mihály testvér vezette az imaórát. A miszszió-parancsot olvasta föl (Mt 28: 19 — 20). Szolgálata után sok-sok egyenkénti imádság hangzott el. Hálát adtunk Cserepka testvérékért, misszionáriusi szolgálatukért, s hogy elvégezték, amit Bolíviában rájuk bízott az Úr. Az istentiszteleten Herjeczki Géza helyi lelkipásztor köszöntötte vendégeinket, Cserepka testvért úgy is, mint ennek a gyülekezetnek egykori lelkipásztorát. Az igét Cserepka testvér ApCs 1:8 és Ézs 8:20 — 9:7 alapján hirdette. Misszionárius napon mindenek előtt a misszió Uráról, Jézus Krisztusról akarok beszélni — mondta A misszionáriusok. Balról jobbra-, Cserepka Jánosné, Dr. Ilonka Margit, Mrs. Dorothy Franciin és Cserepka János testvér. A szószéken Herjeczki Géza. (The Missionaris (left to right): Mrs. M. Cserepka — Dr. M. Ilonka, Mrs. Dorothy Franklin, Rev. János Cserepka on the pulpit: Rev. Géza Herjeczki. Cserepka János testvér. A legszebb keret is üres, ha nincs benne Jézus Krisztus. Önmagát csalja meg, aki olcsóbban adja annál, hogy Krisztust teszi élete középpontjába. A sötétségből jöttünk mindanynyian. De nagy világosságot láttunk, sőt erőt is vettünk (dünamisz), fölülről. Nincs missziós munka fölülről jövő erő nélkül. Ahhoz, hogy horizontális irányba adni tudjunk, vertikális irányból kell kapnunk. Ezután a gyülekezetről szólt Cserepka testvér. Amely gyülekezetnek nincs belmissziós élete, nincs külmissziója sem. S ahol nincs külmisszió, ott elsorvad a gyülekezet. Majd a missziós terület bizonyos változását is megemlítette, ezt mondva: ide jött hozzánk India, Kína, Banglades, stb. Ma itt van a misszió mező Torontóban, Hamiltonban, Buffalóban. A misszionárius látja a sötétségben levőket. Szereti őket, s túlárad belőle az, amit Isten bele helyezett — ez a misszió munka. Ezután hallottunk 5. oldal szolgálatuk terheiről és örömeiről. A rettenetes teherautó-balesetről, amelyből csodálatosan, élve hozta ki őket az Úr, s a yacuibai gyülekezetről, melyet az ő munkájuk nyomán hívott életre a misszió Ura. A délelőtti és a délutáni istentisztelet között közös ebéden vettünk részt az imaház alagsorában. Ekkor alkalom nyílt személyes találkozásokra, beszélgetésekre is. A délutáni istentiszteleten a gyülekezet alkalmi közös énekkel (A Hit Hangjai 370: Testvéreim javáért fáradnom, küzdenem . . .), a gyermekek pedig virággal köszöntötték a misszionáriusokat: Cserepke testvéréket és a velük levő Mrs. Dorothy Franciint, aki szintén bolíviai miszszionárius volt, 35 éven át. Majd ének és zenekari szolgálatok mellett Szalai Lajosné, Herjeczki Gézáné, Dr. Almási Mihályné és Forrás Edéné testvérek mondtak verset. Forrás testvérnő talán élete utolsó nyilvános gyülekezeti szolgálatát végezve Tóth Árpád: Isten oltókése című versét mondta el, mindannyiunknak megrázó példát mutatva és üzenetet hagyva. Ezután Dorothy Franciin testvér szolgálata következett, aki többek között a fiatalokat arra buzdította, hogy ők is döntsenek az Úr Jézus mellett, és induljanak el a misszió munkába! Őt Cserepka Jánosné testvér követte a szolgálatban, aki János 20:16 alapján személyes bizonyságtételben beszélt megtéréséről és a misszionáriusi munkába való elhivatásáról. Az igehirdetést délután is Cserepka testvér tartotta, Csel 2:36 alapján. Szolgálatából most csak ezt az egy mondatot említem meg: Gyümölcsöt teremni azt jelenti: valakit megnyerni Jézus Krisztusnak. Ez a misszió! Ezekután került sor a diaképek vetítésére, s az ahhoz kapcsolódó beszámolókra. A vetítés után Cserepka testvér kérdésekre válaszolt. (Csercsa Róbert testvér az egész nap szolgálatait fölvette hangszalagra. Azt gondolom, szívesen készít másolatot az érdeklődők számára.) Az istentisztelet után a nőtestvérek frissitővel várták az alkalmi gyülekezetét az alagsorban. Mindanynyiunk számára maradandó élményt jelentett a beszámoló, de az egész misszionáriusnap is. Urunk áldása kísérje Cserepka testvérék életét a továbbiakban is! H. G.
