A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1983-06-01 / 6. szám

1983.június 'HIHIIHIHIHIIIIIHHHIIHIIHIIIIIItlIIIIIHIIIMIHHIIHtlIHIHMIIIHIIHIIHIIIIIIIIIIIIIIIIMMI I NŐI I ROVAT I Women’s Column HARMADIK ÖRVÄLTÄS The third watch Gyerekkorom egyik érdekes emlé­ke a parádés őrségváltás a budai vár­palota udvarán. Szép látvány volt, szerettük nézni a dí­szes ruhákat és hall­gatni a pattogó ve­zényszavakat. De ez csak parádé volt, a valódi őrségváltás nehezebb és komo­lyabb dolog ennél. Aki volt katona, az tudja, hogy mi az őr­ség, s lehet, hogy ke­serves emlékei van­nak róla. De még in­kább tudja, mi az őrváltás, mert a szolgálat átadása mindig megköny­­nyebbülést jelent. A bibliai időkben, a falakkal kö­rülvett városok kapuinál éjjelente őrök vigyáztak, nehogy az ellenség, vagy egy-egy rabló banda váratla­nul az alvó városra törjön. A király lakosztályát is őrök vették körül. Az őrséget háromszor váltották. Dávid király gyakran említi ezt zsoltárai­ban. Nyugtalan, álmatlan éjszakáin hallgatta az őrök közeledő és távolo­dó lépteit, feltörő sóhajtását megö­rökíti az írás: “ Várom az Urat, vár­ja az én lelkem, jobban, mint az őrök a reggelt.” Vagy hálaadásra buzdult: “Éjfélkorfelkelek, hogy há­lát adjak Néked!” Milyen jó volna, ha a zsoltáros király példája nyomán mi is elmondhatnánk: “Őrváltásról őrváltásra Rólad elmélkedemí’ Nemrégen olvastam egy újsághírt arról, hogy Törökországban várat­lanul összeomlott egy hétemeletes ház, mégpedig hajnalban, amikor lakói még aludtak. Számukra elérke­zett a végítélet órája. Megdöbbentő volt olvasni ezt a hírt! Ennél csak az volt döbbenetesebb, amikor a he­gyek között utazva, a B. C.-be vezető úton megláthattuk azt a kővel borí­tott helyet, ahol a húsz év előtti szörnyű hegyomlás^egy egész kis vá­rost temetett el. Őket is hajnalban érte a vég, és sírjuk lett a félhegynyi, nagy tömegű kő, amely rájuk zú­dult. Fejfa helyett közös emléktábla őrzi a kősírba nyugvó halottak ne­veit. Örök titok, hogy észrevették-e a veszélyt, s hogy milyen rémület töl­tötte be őket utolsó perceikben. Biz­tos, hogy számukra az az éjszaka a világ végét jelentette! Vajon hányán voltak készen közülük? Önkéntelenül is eszünkbe jut ez az ige: “ Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura; este-é, éjfélkor, vagy ka­kasszókor, vagy reggeli’ (Mk 13:35). Vagy ez: “Boldog az a szolga, akit az ő Ura vigyázva talál . . . Ha megfő a második őrváltáskor, és ha a harma­dik őrváltáskor jő meg, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák!” (Lk 12:37-38). Isten naptára, Isten időszámítása nem azonos a mienkkel. “Ezer esz­tendő előtted annyi, mint a tegnapi nap, amely elmúlt és mint egy őrjá­rási idő éjjel”, — olvassuk Mózes imádságában, a 90. Zsoltárban. Miből tudjuk hát meg, mennyi idő múlva következik a harmadik őrvál­tás? — Sokan keresnek erre magya­rázatot. Sokféle feltételezést, elkép­zelést olvastunk már erről. De mivel ezek nem egyértelműek, és mivel nem a mi dolgunk tudni az időket és alkalmakat, két dolgot tehetünk: 1. Építsünk teljesen az Ige szavá­ra! Kísérjük figyelemmel az utolsó idők világosan leírt jeleit, készüljünk vigyázva és imádkozva! 2. Figyeljük a jeleket saját éle­tünkben is! Megtalálhatjuk ott az őr­váltások idejét. Minden őrváltás egy-egy figyelmeztetés; múlik az éj­szaka, múlik az idő, az élet! Mik ezek az őrváltások? Életünk különböző szakaszai. Egy-egy felejt­hetetlen, nagy próba — betegség, műtét vagy gyász —, amikor azt hit­tük, hogy ez már a vég. Amikor úgy látszott, hogy az első őrváltáskor visz el az Úr, de kegyelme átsegített rajta és megtartott. Aztán jött a második, amikor már-már átléptük a végső küszöböt, de Isten újra meghosszab­bította életünket. Azóta hányán ki­dőltek mellőlünk! És hányán marad­tak a második őrváltás után olyan ál­lapotban, hogy az ész és a lélek nem úr többé a roncs test felett, se nem tudják kihasználni a hátralévő időt! Az egyik kórházi szobának hosz­­szú idő óta három idős ember a la­kója. Az egyik csak mosolyog, de nem sokat tud a világról, a másik a székhez kötözve apróságokkal játsza­dozik, és nem ismeri meg hozzátar­tozóit sem. A harmadik sem ismer senkit, és képzeletben teljesen a múltban él, farmermunkát végez a lovaival, és le kell kötözni, mert min­dig menni akar. A szemben levő szo­bában egy csontig soványodott rákos néni azokat hívja fennszóval, akik már rég meghaltak. A látogató hiába akar -vigasztaló szavakat mon­dani, ők már nem tudnak erre fi­gyelni. Egyedül az imádság az, ami megindítja őket. Milyen szomorú dolog, hogy bár a második őrváltás­kor itt maradtak, nem tudnak ké­szülni a harmadikra, a végsőre, ami pedig feltartóztathatatlanul közele­dik! Idős, középkorú, vagy ifjú testvé­rem, nem komoly figyelmeztetés ez nekünk? Vajon hol tartasz, melyik őrváltásnál? Felismered-e életednek meglátogatásait, amik nemcsak fi­gyelmeztetői, de őrei is lelkednek? Figyeljük az őrváltásokat az ítélet­re érett világban, de saját életünk­ben is! Legyünk hasonlók az okos szüzekhez, vagya boldog szolgákhoz, akik éberek maradnak akkor is, ha csak a harmadik őrváltáskor érkezik meg az Úr! Ne feledjük, hogy legyen bár életünknek ideje hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, olyan gyorsan tovatűnik, mint egy őrjárási idő éjjel. Oláh Lajosné 5. oldal HIRDETÉS A Torontói Első Magyar Baptista Gyülekezet zenekara készített egy ka­zettát (tape), melyen evangéliumi énekek, hangszerszólók és különféle zenekari fölvételek találhatók. A ka­zetta forgalmazásával a Gyülekezet a zenekar gitárosát bízta meg. Címe: Kornél Kuti 3128 Constitution Blvd. Mississauga, Ont. L4Y 2Z3. A hangszalag ára (kiváló minősé­gű kazettákon) 8 kanadai dollár. Úgy gondoljuk, hogy sok megren­delést kapnak a torontói testvérek, ugyanis A KÜRT szerkesztősége gyakran kap olyan leveleket, me­lyekben hangszalagokat kérnek. A hír bizonyára örömet okoz so­kaknak — többek között pl. Mészá­ros Imre testvérnek és családjának (Vancouver, Kanada), akik már hó­napokkal ezelőtt kértek tőlünk ilyen kazettát. Oláh Lajosné

Next

/
Thumbnails
Contents