A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
1983. május 5. oldal Szeminárista nap Clevelandban Theologian s Day in Clevelandi Nóé történetével. A 6. rész elmondja az emberek gonoszságát és Nóé kiválóságát. Azt mondja róla, hogy: “Nóé igaz, tökéletes férfiú a vele egykorúak között, Istennel járt és kegyelmet talált az Úr előtt” (6:8 — 9). Milyen fölemelő látni, hogy amikor Isten ítéletet tartott a bűn fölött, gondja volt arra, hogy egy istenfélő család ne vesszen el a többivel. Milyen mély alázat és hála tölthette el Nóé szívét, amikor kilépett a bárkából és fölfogta azt a különleges kegyelmet, amellyel megmenekült. Első dolga a hálaáldozat volt. A történet azonban egy szomorú családi jelenettel zárult (9:20 — 29). Szomorú, hogy ebben a szépen induló hivő családban úgy megromlott a viszony egymás között, hogy a fiú kigúnyolja az apját, az apa pedig megátkozza a fiát. Hogyan következhetett be ez az állapot? Amit ez a fiú gyermekségétől fogva látott és hallott a szülői házban, amit istenfélelmük következtében tapasztaltak és átéltek, az mind-mind nyomtalanul eltűnt? Ki a felelős ezért a romlásért, ami itt kialakult? Az élet tapasztalata azt mutatja, hogy két ember között, legyenek azok házastársak, szülők és gyermekek, testvérek vagy barátok, a jókapcsolat megromlása, az egymástól való eltávolodás, vagy éppen szakadék, sohasem egyszerre keletkezik. Annak rendszerint hosszabb előzménye van és lassan alakul ki. Két szív között a szakadék rendszerint hajszálrepedéssel kezdődik. Bizonyára így volt ez Nóé családjában is, de nem volt, aki idejében elejét vegye a további romlásnak. Nagyon komolyan felvetődik a kérdés, hogy hol volt az édesanya, aki eltakarhatta volna férje botlását? Az apa és a fiú közötti feszültség bizonyára nem most kezdődött. Ez már csak a végső és szomorú kifejlődése volt az előzményeknek. Nem lehet fölmenteni a fiút, mert arra nincs mentség, hogy egy fiú kigúnyolja az apját. De nem lehet fölmenteni az apát sem, mert inkább bűnbánatot kellett volna tartania, mint átkot szórnia. Az őszintén beismert gyarlóság nagyobb tiszteletet érdemel, mint a tökéletes képmutatás. Legyünk mindenben mértékletesek! Legyünk fölkészülve arra, hogy a szépen induló hivő családok - kat is támadja a Sátán. Ne engedjük a hajszálrepedéseket elmélyülni, hanem hidaljuk át addig, amíg nem késő! Herjeczki András Különleges napja volt 1983. március 19-e a mi kis gyülekezetünknek, ez alkalommal fogadta ugyanis először az Amerikai Magyar Baptista Theologiai Szeminárium diákjait és tanárait a soron következő konzultációra és theologus napra. A havonkénti helyi konzultációkkal együtt ez volt a 12. találkozónk. “Tanulásra való idő!” Mondogatta az iskola dékánja —, mert kora reggel hűvös, esős időre ébredtünk. De ahogy lassanként érkeztek a diákok, úgy lett a szívünk egyre melegebb és vidámabb. Számomra mindig öröm testvérekkel találkozni, de ez alkalommal különös öröm és izgalom volt a diáktársakkal együtt lenni, olyan fiatalokkal, akik lelkesen készülnek a közelgő vizsgákra. Egy nagyobb táskát is megtöltenek a tankönyvek (11 hivatalos tankönyvünk és jegyzetünk van), az atlaszok, szótárak, jegyzetfüzetek, nem is beszélve a magnetofonokról és kazettákról. Természetesen egyikünk táskájából sem hiányzott a legfontosabb tankönyv, a Biblia. A 30 diák közül 22-en voltunk jelen. “Bizony nem egyszerű dolog, s nem is kis áldozat pénteken reggel vonatra szállni, s 27 órát utazni pl. Montreáltól Clevelandig, vagy hajnali 3-kor autóba ülni és 6 —7 órát — zuhogó esőben — vezetni Torontóból. Nem kis áldozat otthon hagyni sokszor 3 — 4 gyermeket, idős szülőt, családot és gyülekezetét, hogy eljöhessetek tanulni!” — mondta Werte Henrikné, Konferenciánk alelnöke, mindnyájunk kedves Werle nénije, amikor Szövetségünk vezetősége nevében üdvözölte a diákokat. A házigazda-lelkipásztor Júdás levelének 20 — 21. verseivel köszöntötte a konzultáció résztvevőit: “Ti pedig szeretteim, épülvén a ti szentséges hitetekben, imádkozván Szent Lélek által, tartsátok meg magatokat Istennek szeretetében, várván a mi Urunk Jézus Krisztusnak irgalmasságát az örök életre!” A diákok közül hárman kérték Isten áldását és vezetését az egész napra — mindnyájunk nevében —, ami nem is maradt el. Megtörtént a hallgatók besorolása, mert az‘1983/84-es tanévben az újszövetségi görög, az 1984/85-ös tanévben pedig az ószövetségi héber nyelv oktatása is elkezdődik. Azoknak a hallgatóknak ugyanis, akik “Certificate of Theological Studies” diplomát szeretnének kapni, mindkét nyelv kötelező. Már nem is számított meglepetésnek, hogy ebben a lelkes kis csoportban a 30 hallgató közül 19 szeretné elkezdeni a bibliai nyelvek és az exegézis tanulását. Azt hiszem, diáktársaim nevében is elmondhatom, hogy mindannyian nagy figyelemmel és érdeklődéssel hallgattuk a tanár testvérek színvonalas előadásait. Délelőtt 11-től este 7-ig tartottak az órák, majd ének- és zeneóra következett. Vasárnap reggel a theologus napon az imaórát Herjeczki A. Géza testvér, az ószövetségi tárgyak tanára vezette. A vasárnapi iskolán Krizmanicné Gerő Dóra, az újszövetségi tárgyak tanára szolgált. Az igehirdetést Herjeczki András testvér, a gyakorlati theologia tanára végezte. A diákok szolgálatait Dr. Almási Mihály dékán, a rendszeres theologia tanára vezette. (Ez alkalommal Dr. Haraszti Sándor testvér, Konferenciánk elnöke és Szemináriumunk tanára nem lehetett jelen, ugyanis az előző héten Európába utazott a Billy Graham Evangéliumi Társaság megbízása alapján. Lapunk más helyén jelenlegi szolgálatairól részletes beszámolót olvashatunk. A szerk.) Valamilyen módon mindnyájan szolgáltunk, ki énekkel, ki verssel, ki bibliaversekkel, vagy éppen valamilyen hangszerrel. A már korábban megalakult theologus zenekar két Bach-művet adott elő, de Beethoven és mai magyar zeneszerzők művei is megszólaltak, s természetesen helyet kapott az ünnepi istentiszteleten a Szeminárium énekkara és ifjúsági kórusa is. A clevelandi kis gyülekezet mindkét napon finom ételekkel, szállással és nem utolsó sorban meleg testvéri szeretettel fogadta a vendégeket. “Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt...” Ezzel a kedves, mindnyájunk számára jól ismert énekkel búcsúztunk egymástól az ünnepi istentisztelet végén. Dr. AlmásiMihályné
