A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
1983. december 5. oldal MIIMHIIIIIIMIimtimiHHIIIHIIIIHIIIIIHIIIHIinillllllMIHIIIIIIHIMMIIHIMMIIIMIIIMIMII I NŐI | ROVAT } Women’s Column VISSZASZÁMLÁLÁS ADVENT JEGYÉBEN Recolletion in the Spirit of Advent Nem ismeretlen ez a szó az űrhajózás, a komputerek világában. Csendes otthonainkban mi csak a televíziós adások nyomán sejtjük, milyen szívdobogtatóan izgalmas lehet az, mikor az utolsó másodperceket számlálják visszafelé, várva a zérót, a döntő pillanatot. Öt... négy... három... kettő... egy... zéró! Elfogynak a másodpercek, elhallgat a komputer, az űrhajó pedig elválik a földtől, és lángcsóvát húzva maga után, a levegőbe emelkedik. Ez a pillanat valóban döntő lehet az űrhajó alkotói, irányítói, a tudósok és az űrhajósok számára egyaránt. Talán élet-halál kérdése! De ennél még sorsdöntőbb visszaszámlálásról is tudunk. Nemrégen olvastam erről, a nyári rámái konferencián nyert könyvemből. (A cime: Rólad van szó!) Az egyik fejezet leírja, hogy az atomkorszak születési helyét egy szerény fatábla jelzi a mexikói sivatagban. Felirata: “Ground zero”. Arra a helyre, ahol aranyásók csontjait szórta szét a szél, 1945-ben vitték az aranynál is értékesebb anyagot, a plutóniumot, hogy elvégezzék az első atomkisérletet. A nukleáris bombát 30 méter magas állványra szerelték, robbantását júl. 16-án 5.30-ra időzítették. Elképzelhetjük, hogy a tudósok, akik ismerték a lehetőségeket, milyen izgalommal várták a döntő pillanatot! Oppenheimer professzor már alig lélegzett. És mint kiderült, a valóság rettenetesebb volt minden elképzelésnél. És lassan már negyven éve lesz, hogy a világ együtt él az atombombával, amit a gyárak immár futószalagon gyártanak, egyre tökéletesitik, s hatóereje már szinte felmérhetetlen. Ez a fegyver az ember kezében van. A világ pusztulása egyetlen gombnyomás kérdése, amikor elOláh Lajosné kezdődik a visszaszámlálás. Ezért nyomasztja az embereket valami megmagyarázhatatlan, tompa félelem; a bizonytalan jövőtől és a végtől való rettegés. Igaz a könyv címe. Emberközelségbe hozza a világban történő eseményeket, sőt, személyessé teszi számunkra. Nem tekinthetjük azokat többé rajtunk kívül állónak, amivel nem törődünk, sőt, elfordulunk tőlük, hogy éljük a magunk csendes mindennapi életét. Sajnos, rá kell jönnünk, hogy ez lehetetlen. Az események közel jönnek és beleszólnak életünkbe. Rólad van szó! Legyen hála Istennek azért, hogy igéje nem hagy bennünket tudatlanságban az idők felől. Mindaz, amiről Jézus beszél, pl. a Mt 24-ben sorra, rendre beteljesedőben van. “Azonképpen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt!” (Máté 24:33) A Bibliából tudjuk, hogy Jónás próféta korában, a nagy városnak, Ninivének lakói is visszafelé számlálták a napokat. A próféta elhozta Isten üzenetét: Még negyven nap és elpusztul a város! És attól kezdve csak rövidült az élet lehetősége. Megrendítő lehetett a száguldó napokat számolni! Már csak harminc... csak húsz... csak tíz... csak egy nap! De tudtak zsákba öltözni, hamuba roskadva bőjtölni, bünbocsánatot tartani, ami igaz, őszinte megtéréshez vezetett. És Isten megbocsátott, megkönyörült rajtuk! Mennyire elítélnénk a ninivebelieket, ha azt olvasnánk róluk, hogy csak nevettek a próféta szavain és tovább folytatták bűnös életüket! De tudhatod-e te, testvérem, hogy hány év, hány nap, hány perc még az életed? Tudhatjuk-e, hány nap az emberiség élete? “Közel van, az ajtó előtt...” “Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveteket!” Az atomkorszakban számunkra csak a MA maradt! És ez elég a döntésre, a megjobbulásra, az igazi bűnbánatra, a meßbékélésre. A Ma elég arra, hogy Őbenne rejtsük el életünket, hogy biztonságban legyünk, ha elkövetkeznek a gonosz napok. És végül elég arra, hogy nyugalmat és drága bizonyosságot nyerjünk afelől, hogy ha Reá biztuk életünket, Ő átvisz bennünket a halál révén, átvisz az igazi életre! Ezekről is gondolkodj az 1983-as adventi időszakban! Oláh Lajosné ÉVFORDULÓK Anniversaries Az 1983-as esztendőből már csak pár hét van hátra, hisz ez A KÜRT decemberi száma. Megragadjuk hát ez utolsó alkalmat, hogy megemlékezzünk néhány évfordulóról. 100 éve született BABITS MIHÁLY. Osvát Ernő halála után a Nyugat irányítója, s mint ilyen, többek között Illyés Gyula, Gelléri Andor Endre és Szabó Lőrinc útegyengetője. Utánozhatatlan formaművész. Beszélni már nem tud — gégerákban szenved —, de még ír. 1941-ben halt meg. A KÜRT a Jónás imájából vett fohásszal emlékezik a költőre, íróra, műfordítóra, amelyben még egyszer fölsóhajt Istenhez, a nagy Gazdához: „Óh, bár adna a Gazda patakom sodrának medret, biztos utakon vinni tenger felé. bár verseim csücskére Tőle volna szabva rím előre kész, s mely itt áll polcomon, szem Bibliája lenne verstanom, hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan bujkálva, később mint Jónás a Halban leszálltam a kínok eleven, süket és forró sötétjébe, nem három napra, de három hóra. három évre vagy évszázadra, megtaláljam, mielőtt egy mégvakabb és örök Cethal szájában végképp eltűnök, a régi hangot, s szavaim hibátlan hadsorba állván, mint Ő súgja, bátran szólhassak, s mint rossz gégémből telik, és ne fáradjak bele esteiig, vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik, hogy beszéljek s meg ne haljak.” (Az évforduló kapcsán egyébként Babits-emlékkiállítás nyílt Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum kupolacsarnokában, amelyet Keresztúri Dezső akadémikus nyitott meg okt. 4-én. — Hazai Tudósítások) * 130 éve született CSOPJÄK ATTILA. Lapunk más helyén olvashatunk arról, hogy Csopják Attilára egy jubileumi fakszimile kiadvánnyal emlékezünk. (Lásd “Tolle Lege” és Új Könyvünk c. cikkeinket!) * 125 éve született és 60 éve halt meg SERES SÁMUEL. Úttörő baptista missziómunkás volt. Fő munkaterületének számított a Duna-Tisza köze.
