A Kürt, 1983 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
6. oldal 1983. december 75 éves az Európai Baptista Szövetség. Az 1908-ban megtartott 1. kongresszus (Berlin) szenzációja volt, hogy Magyarországon a baptisták növekedési indexe 2.475%. Ez a növekedési arány világviszonylatban is a legmagasabb volt ezekben az években. * 450 éve győzött a reformáció MÜNSTERBEN. * Megjegyzés: A fönt említett évfordulókról érdekes tanulmányokat olvashatunk a LELKI KÖZÖSSÉG c. kötetben. Kapható A KÜRT szerkesztőségében. Ara (postaköltséggel együtt) 4 USA dollár. * 450 éve született Báthori István erdélyi fejedelem, aki a lengyelek királya is volt. A jubileum alkalmából a Magyar Posta alkalmi levelezőlapot bocsátott ki. (Hazai Tudósítások) * 90 éve született Szent-Györgyi Albert, a világ legismertebb magyar tudósa. Reagan elnök táviratban kívánt jó egészséget neki, az Egyesült Államok Tudományos Akadémiájának elnöke pedig levélben méltatta érdemeit. A Bostonban megtartott ünnepi köszöntés alkalmával a New York-i magyar főkonzulátus vezetője az óhaza elismeréseként a rubinokkal ékesített zászlórendet adta át a tudósnak. (Hazai Tudósítások) * 500 éve született LUTHER MÁRTON. Luther kétség kívül az újkori Európa egyik legkiemelkedőbb személyisége. Sokan sokféleképpen emlékeznek az évfordulóra. Magyarországon pl. a Corvina Kiadó gondozásában fakszimile kiadványként megjelent Luther végrendelete. A könyvészeti szempontból is remek kiadvány a kiadón túl Fabiny Tibor evangélikus professzort dicséri. Itt emlékezünk meg egy baptista szempontból fontos, A KÜRTben — “iíjú” kora miatt — nem említett évfordulóról: 1981-ben volt 500 éve annak, hogy megszületett HUBMAYER BALTAZAR, az anabaptista reformáció biblicista ágának vezéralakja. A Luthernál 2 évvel idősebb Hubmayert 1512-ben avatták theologiai doktorrá. Luther is ebben az évben nyert doktorátust. Korán, 1528. márc. 10-én mártírhalált halt. Bécsben máglyán égették el. Ennek 455 éve. Hűséges feleségét 3 nappal később a Dunába fojtották — mintegyjelezve: ez lesz az “újrakeresztelők” azaz a hívők bemerítését helyesnek tartók sorsa. Dr> A. M. Nyíró József ALÓZI BÁCSI KARÁCSONYA Részlet az író “Az én népem” című regényéből A falu visszazökkent a régi kerékvágásba. Még nagyobb lett a gond, mert közeledett a karácsony és ilyenkor kétszeresen érzi az ember a nyomort. Nagyhétre az idő is elszomorodott. Vastag, szürke felhők gomolyogtak a házak tetején és nappal se akart kivirradni. Fáradt hó pilinkézett egész nap és délután négyórakor már sötétedett. Este a fények hamar kialudtak a faluban és egyetlen lélekzetvétel se hallatszott a fekete ablakok mögött. — Szomorú karácsonyunk lesz az idén — mondták. Nem igen volt minek örülni. Amennyire lehet, mégis meg kellene adni a módját a Jézus születésének. Pénteken a vén pásztor is leereszkedett a havasról és este bezörgetett a református pap kapuján. Havas fenyőfát hozott a hátán. — Hol jár ilyen későn — lepődött meg a pap. — Az ünnep miatt be kellett, hogy jöjjek — rázza le magáról a havat Álózi Bá. — Legalább egy szál gyertyácskát gyújtani kéne a szent estén!... Gondoltam, ha már erre járok, legalább benézek a tiszt elet es úrhoz is s hogy üres kézzel ne jöjjek, ezt a fenyőcskét lecsapám a lábáról, hogy legyen a gyermekeknek karácsonyfájuk!... Meghatódás és keserűség fogta el a papot. — Köszönöm, de az én gyermekeim nincsenek itthon! — Nem tesz semmit mosolygott a vén székely. Azért csak díszítse fel, s gyújtsa meg a tiszteletes úr, éppúgy, mintha itthon vónának. Ugyanolyan ereje van... — Úgy lesz, Alózi bácsi! — ígérte a pap és arra gondolt, hogy mennyi természetes finomság szorult ebbe a félvad havasi emberbe. Kietlen, nehéz életében jól esett ez a néhány meleg szó is. A havasi ember a maga nyugalmával, tiszta, egyszerű lelkének, zamatos szavának illatával egészen betöltötte a házat. Melegséget és bizalmat, erőt árasztott. Jól esett a papnak, hogy vele van. Ott fogta éjszakára is. Megkínálta száraz étellel és elbeszélgettek. Az öreg másnap lábat csinált a karácsonyfának, fát vágott az ünnepekre, ellátta a házat. Öreg délután összepakolta az átalvetőt és készülődött. — En ejisze elmegyek haza! A pap marasztalta... — Tudja mit, Alózi bácsi? Ne menjen sehova! Legyen az én vendégem az ünnepeken! — Nem lehet — ijedt meg az ember. — A karácsony csak úgy karácsony, ha az ember otthon tölti. Erre a napra még a vad is haza húzódik a vackára... Mi lenne a szentestével, ha nem otthon tölteném! Ne es mondjon effélit nekem tiszteletes úr! — Osztán mit csinál a szent estén egyedül — kíváncsiskodott a pap. — Ezt a gyertyácskát, amit vettem a Szövetkezetben, meggyújtom s elimádkozgatok, énekelgetek mellette... A két kutyám nézi... Jó tüzet teszek, nem csinálunk semmit, csak várjuk a Jézust... Hideg házzal, zárt ajtóval nem várhatom!... Ezt bé kell hogy lássa a tiszteletes úr is!...
