A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)

1982-12-01 / 12. szám

1982. december

7. oldal

Megtérésem

története

The story of my conversion

Mint már jeleztük, új rovatot indítunk a fenti címmel. Ezúton is kérjük olvasóinkat, hogy küldjék be megtérésük történetét egy fényképpel.

A rovatot a közelmúltban elhunyt Major Mihály lelkipásztor testvér megtérési történetének közreadásával kezdjük, melyet testvérünk önéletrajza alapján állítottunk össze — engedelmével.

* * * *

A Szatmár megyei Adorjánban, pontosabban a község szomszédságában lévő tanyán születtem 1891. október 22-én. 10 testvérem közül kettő korán elhalt, kilencen maradtunk, hat fiú és három lány. A család görög katolikus volt. Édesapám korai halála miatt nagynénémékhez kerültem. Két felnőtt testvérem Amerikában dolgozott. 16 Major Mihály éves voltam, amikor András bátyám meghívása alapján és a szegénység kényszere miatt útnak indultam magam is Amerikába. A viszontagságos út után Scrantonban, Andráséknál kezdtem az új életet, ami sajnos abból állt, hogy egyik kocsmából ki, a másikba be. Igen messzire sodródtam Istentől.

Aztán jött egy nap, amikor néhány áldott baptista érkezett a scrantoni magyar kolóniára. Prédikálni kezdtek, tanították és élték az evangéliumi igazságokat, és a közelben templomépítéshez fogtak. A kolónián bibliai iratokat és vallásos lapokat osztogattak, miközben imaházukat építették. Én is érintkezésbe kerültem velük, meghallgattam őket sőt még egy kicsit segítettem is a templom alapozásánál. Beszélgettem velük és vitába bocsátkoztam, mert úgy gondoltam, hogy jobb úton járok, mint a baptisták. Egy alkalommal úgy tűnt, hogy megfogtam őket, amikor azt próbálták bizonyítgatni, hogy a dohányzás nem helyes egy igazi keresztyén számára. Ezt mondtam: “Nézzétek, én is vallásos ember vagyok és hiszem, hogy Isten teremtette a dohányt is. Miért ne lehetne akkor azt elszívni?” “Igen” válaszolták, “valóban Ö teremtette ezt a növényt is, de nem arra a célra; ha arra teremtette volna, akkor kéményeket is teremtett volna az emberek fejére.” Ez észhez térített! Talán még azt is mondták, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, beszennyezi ajkunkat, amivel imádkozunk és énekelünk a templomban és elfogyasztjuk az úrvacsorái szent jegyeket, meg hogy a dohányra fordított pénzt az emberek hasznosabb dolgokra fordíthatnák.

Később elkezdtem a bibliaolvasást, és figyeltem odaszentelt életű szomszédaim életstílusát. Nem hirdették, hogy tökéletesek, de őszintén és örömmel törekedtek tökéletes Megváltójuk követésére, aki a világ Megváltója is, az Isten Fia, s aki kész megmenteni bárkit, aki igazán hisz benne és követni akarja.

Imádkozni kezdtem a Szent Lélek vezetéséért. Nem azért, hogy a baptistákat kövessem, hanem hogy igazán és teljesen kövessem az örökké élő Megváltót, aki ezt mondta hallgatóinak: “Kövessetek engem!” (Jn 1:43). A scrantoni gyülekezet vezetője laikus volt és senkit nem merített be, hanem csak prédikált és más szolgálatokat végzett. A magyar gyülekezetek főtitkára Zboray L. László prédikátor volt, aki alkalmanként elment oda, prédikált és más ügyeket is intézett. Egy szerdán ott maradt az esti alkalomra is. Meghívtak másokat is az esti összejövetelre, engem is. Az istentisztelet előtt találkoztam a lelkipásztorral, aki ezt mondta: “Ha igazán szereti az Úr Jézust, mint Megváltót, akkor nincs akadálya annak, hogy bemerítkezzék.” Amikor igennel válaszoltam, azt ajánlotta, hogy Homestead-ben (Pennsylvania) bemerít. Később úgy döntöttek, hogy még aznap este előkészítik a bemerítést a gyülekezetben. Azon az estén bemeritkeztem.

Későn értem haza. András bátyám már aludt. Reggel szokás szerint munkába mentünk, de a hír rohamosan elterjedt és a munkaidő alatt eljutott bátyámhoz is. Amikor este meglátott, elkezdett ordítani. Beszélt a családjával és megegyeztek, hogy elüldöznek. Néhány hétig egy baptista családnál maradtam. Egyesek arra ösztönözték Andrást, hogy próbáljon visszatéríteni a régi egyházba. Meg is ígérte, hogy megteszi. Ez egy vasárnap ebéd után történt. Elhívott a házához, ahonnét kiüldöztek. Már egy csomó ember volt a környéken. Behívott az ebédlő szobába, aztán finom ennivalót kínált, majd beszélni kezdett arról, hogy milyen csodálatosak voltak a szüléink, de most én szégyent hoztam rájuk. Azonban minden rendbe jön, ha visszatérek hozzájuk. “Kész vagy erre? Kérlek, tedd meg!” Elmondtam azt, hogy milyen új megtapasztalásaim vannak az élő Krisztussal, a Szent Lélekkel és a Bibliában levő igazságokkal kapcsolatban, majd így szóltam: “Kedves testvérem, a szívemben levő új tapasztalatommal én jobban szeretem anyámat, fiú- és leány testvéreimet, barátaimat és másokat, mint bármikor eddig. Isten őrizzen meg minden baptistát attól, hogy olyanná legyen, mint Judás, aki elárulta az áldott Urat. Én teljes szívemből szeretni akarom őt mindvégig! A mi drága szüléink kiválók voltak azzak a világossággal és megértéssel, amivel rendelkeztek és amivel milliók rendelkeznek manapság. De ha Bibliájuk lett volna, és igazi keresztyének éltek volna körülöttük, talán ugyanazt tették volna, amit én most Isten kegyelme által cselekszem. Nem akarok ítélkezni, de sok úgynevezett vallásos ember két úrnak szolgál: néha Istennek, de leginkább az ördögnek. Ok így imádkoznak: “Uram, Uram!’ De vajon igazán teszik-e az O akaratát?

András, hangját dühösen felemelve ezt mondta: “Ha nem akarsz viszszatérni hozzánk, akkor agyonlőlek!” így válaszoltam: “Ha ezt akarod tenni azért, mert hűséges vagyok Krisztushoz, akkor itt vagyok!” És kezdtem kigombolni a kabátomat. Aztán András sírni kezdett és én is követtem a sírásban. Kezet fogtunk egymással é^ elváltunk .-y f