A Kürt, 1982 (2. évfolyam, 9-12. szám)

1982-09-01 / 9. szám

4. oldal 1982. szeptember CSALÁDI SZEMINÁRIUM Family Forum Az Amerikai Déli Baptisták Va­sárnapi Iskolai Szövetsége látva a Sá­tánnak a család ellen irányuló táma­dását és fölismerve annak veszélyét, elhatározta, hogy egy három éves programot készít (1982 — 85), amely­ben hangsúlyossá teszik a családok erősítését. A program első évében, 1982 októbertől 1983 szeptemberig a vasárnapi iskolákban tanulmány tárgyává teszik a Bibliának a család­ra vonatkozó tanításait. Azt remél­ve, hogy ez a tanulmány ezrek és ez­rek családi életét változtathatja meg. Ez a közlemény egy okkal több arra, hogy A Kürt-ben mi is folytassuk a már megkezdett “Családi Szeminá­riumot”. Régi megállapítás, hogy a család a társadalom legkisebb sejtje. Sok társadalmi probléma megoldását itt kellene kezdenünk. A holnap társa­dalma a mai családokban formáló­dik. Életünk legnagyobb részét, a gyermekkort is beleszámítva, a csa­ládban töltjük. Indokolt tehát, hogy figyelmünket irányítsuk a család fe­lelősségére, sőt szentségére. Mi bap­(lKrón. 28:9) A mai hivő nemzedék általában már a negyedik, sőt ötödik generá­ció. De vajon a baptista név öröklé­sével öröklődik-e a hit is? Sajnos, egyre ritkábban. Tudjuk, hogy a hitnek titokzatos, isteni útja van, emberi részről azonban nagyon is nyomon követhető a terjedése. Pál apostol mondja, hogy a hit hallás­ból van, a hallás pedig Isten Igéje ál­tal. De hogyan higgyenek, ha nem hallanak felőle? Gyermekeinket születésüktől fog­va szoktatjuk, neveljük, tanítjuk. Azon fáradozunk, hogy serdülő ko­rukra már egy megbízható alapmű­veltséggel rendelkezzenek. Tudjuk, hogy ezt később nagyon nehéz, vagy lehetetlen pótolni. — Van-e ben­nünk buzgóság és igyekezet arra néz­ve, hogy egy bizonyos ige- és istenis­meretet is gyűjtsenek, mire fölser­dülnek? Tanítjuk-e őket szorgalma­san és kitartással, mint akiknek ez valóban nagyon fontos ügyünk? Őszintén be kell ismernünk, hogy tisták a házasságot nem soroljuk ró­mai értelemben a szentségek közé, de azért a házasságot és a családot szentnek tartjuk. Figyelemre méltó, hogy Isten mennyire beleszőtte világmegváltó tervébe is a családot. A legfontosabb üdvtörténeti események családban zajlottak le. Ott van például a kivá­lasztás. Egy családdal kezdődött. Ki­választotta Isten Ábrahámot és az ő családjából nevelte ki választott né­pét. Mózes, a nagy népvezér élete egy hivő családhoz fűződik. Józsué nagy országyűlési programját az tet­te olyan ellenállhatatlanná és magá­val ragadóvá, hogy azt tudta mon­dani: “Én és az én házam, az Úrnak szolgálunk.” Az Úr Jézus Krisztus a Szentlélektől fogantatva, egy család­ba érkezett a földre, és egy család­ban nevelkedett fel. Az Úr Jézus később is szívesen idő­zött az otthonokban. Kedves és gya­kori vendég volt Bethániában, Má­ria, Mártha és Lázár otthonában (Luk 10:38). Elment Simon farizeus házába (Lk. 7:36), de betért Zákeus időbeosztásunk, rohanásunk és kap­kodásunk gyakran őket is megaka­dályozza abban, hogy az Ige terített asztala mellé ülhessenek és táplál­kozzanak, akár az otthoni áhítatok­ról van szó, akár a gyülekezeti alkal­makról. Életünk példája se olyan, hogy ha azt követnék, akkor igazán jó hivő válnék belőlük. Többet vá­runk tőlük, mint amit mi tudunk nyújtani nekik. Kérjünk hitet és kérjünk erőt ismét hogyha fáradtsággal bár, de mindig ki tudjuk alakítani azt a szellemi lég­kört otthonunkban, amelyben az Ige megszólíthatja gyermekeinket! Le­gyünk türelmesek hozzájuk, mint amilyen türelemmel minket vezetget az Úr! Ne mulasszunk egyetlen alkal­mat sem, amikor együtt lehetünk ve­lük a Biblia mellett! Ugyanakkor ad­junk hálát is érettük, azokért, akik ott vannak a gyülekezetben és szere­tik, szolgálják az Úr Jézust! Gerzsenyi Sándor Szeptemberben, az iskolakezdés idején, külö­nösen aktuális ez a buzdítás! otthonába is (Luk 19:1 — 10). Be­ment az emmausi hivők otthonába, ahol asztalhoz ült velük és megáldot­ta kenyerüket. De még a mennyből is azt üzeni: “Imé az ajtód előtt ál­lok és zörgetek, ha valaki... megnyit­ja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorázok.” A Szentlélek kitöltése sem félho­mályos templomi szentélyben tör­tént, hanem egy otthonban. Ez arra tanít, hogy Isten a való életet akar­ja megszentelni. Van-e hétközna­pibb hely, mint egy otthon, ahol le­het, hogy gyermekkacagástól, vagy éppen gyermeksírástól hangos a ház. De mindez nem volt akadály. Az apostoli korban a hivők házan­ként törték meg a kenyeret. A temp­lomban és a zsinagógákban, csak a törvényt hallgatták. Az Újszövetség számára ott nem volt hely, de volt az otthonokban. Cezáreában az evangélium családi vonalon terjedt. Nagy üdvtörténeti esemény volt ez. Kornélius élményeit megosztja házanépével. A családban dőlnek le leghamarább a felekezeti és faji választófalak. Valószínűleg ezek az emberek a templomba nem mentek volna el, de elmentek Kor­­néliusékhoz. 1873 május első vasárnapján Mey­er Henrik testvér budai lakásán gyűjtötte össze azokat, akik szívesen hallgatták Isten Igéjét. így alakult meg az első — ma is létező — baptis­ta gyülekezet Budapesten. A család­nak jelentős szerepet szánt Isten, or­szága terjedésében. A Sátán is igényt tart a családra és igyekszik azt megrontani. Egy alka­lommal egy 13 éves fiú a Dunába ug­rott. A folyamőrök kimentették és megkérdezték: Hol laksz? Hazavi­szünk. Azt mondta a fiúcska: “Vi­gyenek akárhová, csak haza ne.” A Sátán már pokollá tette azt az ott­hont! Isten, aki ősidőktől fogva beleszőt­te a családokat üdvtervébe, igényt tart a te családodra is! Az evangéli­um terjedésének ma is ez a legjobb útja. Nagy hibát követ el, aki hit­életét a templomra és a vasárnapok­ra korlátozza. Tegyük fel személyesen a kérdést: Az én családomban van-e helye a Szentlélek kiáradásának? Van-e mit megosztanom másokkal? Föl tud­nám-e ajánlani az otthonomat pl. is­tentiszteleti célra, ha ezt a misszió így kívánná? Herjeczki András Imádkozzunk gyermekeink Istenismeretéért! Let us pray for our Children to learn to love the Lord

Next

/
Thumbnails
Contents